A minap napos csibéket, napos kacsákat, tojótyúkokat és kecskéket osztott ki a Minden gyerek lakjon jól nevű alapítvány. Többek között gyerekeknek! Ott voltak a kisgyerekek, ott voltak a kiscsibék. Mindketten éhesen. Nézték egymást. A kisgyerek úgy nézett a kiscsibére, mint egy …, csillogó szemmel simogatta a / az…, az ebédet. Jóllehet akkor ő még a pajtásának gondolta. Egy másik portán, a kis kecske ólján a felirat; Minden gyerek lakjon jól!
Nem lehetne, hogy a gyerekek e program keretében kész rántott pipit kapjanak? És a kedves szülök - a gyerekekre való hivatkozás nélkül - a vissza a paraszti munkába program keretében kis csibét? Amiből aztán rántott pipi lesz. Mert ez az élet jelenlegi rendje. Nem tudom érthető-e amit mondok? Nálunk is esznek a gyerekek húst, de … de ... de nem így tálaljuk. Mert, ... Na ... Szóval ez így tapintatlan. De inkább kegyetlen. Esetleg rosszindulatú. Egy éhes gyerekkel szemben. Egy a szeretetre is éhes gyerekkel szemben. Nem tudom érthető-e?