A falunk melletti ligetes utat kiszélesítették, a gazt – mi a gaz? – kiirtották, az erdő elhalt, üszkös csonkjait eltakarították, az építési engedélyt kiadták.
A jelzett fejlődés 2008 nyarán kezdődött, amikor is napi gyakorisággal fellángolt az erdőnk. A többes szám első személy nem jogi viszonyt takar, az erdőnek nem tulajdonosai, még csak nem is bérlői, hanem csak használói, illetve ne szépítsük a dolgot, valljuk be, kihasználói voltunk. Minden ellenszolgáltatás nélkül oda hordtuk magunkat, a gyerekeket, a kutyákat, hogy élvezzük, élvezzék. A hordásra lusták, csak bámulták, de ezzel is jól jártak. Aztán valahol egyszer csak valakik rájöttek, hogy nincs ez így jól. Fejlődni kell és a fejlődést az szolgálja, ha csak ők részesülnek a liget élvezetében. A felismerést a tett követte, s beindítandó a fejlődést; pusztíttattak. Hogy legyen hely a fejlődésnek. A fejlődésüknek. És lett. A fejlődés beindult. Megállíthatatlanul. Van forrás, van lendület. Se a válság, se a forradalom nem állítja meg. Ez őket látszik igazolni. Ez a fejlődés. A megállíthatatlan. És ők a kiválasztottak. Akik fejlődhetnek.
