Elfogyott a kávé, kerestem az utánpótlást, de hiába forgattam fel mindent, nem találtam. Sehol. Találtam viszont egy fekete-vörös-arany, kopottas, de felbontatlan teásdobozt rajta, hozzá illő gusztusos matrica, importálja: Monimpex, forgalomba hozza: Pannoncoop. A fogyár …, az le lett vakarva. Vagy, mert ajándékba kaptuk, vagy, mert ajándékba vettük és elfelejtettük odaadni. Most kényszerhelyettesítettem vele, mint oly’ sokszor oly’ sok mindent akkor, amikor importálták, és forgalomba hozták. A tea íze, illata finom, akárcsak az általa felidézett emlékek. Egy kis teázgatás, egy kis süti, egy kis vodka, egy kis felnőtt tartalom. Itt a tavasz. Ha nem lenne itt, akkor lehet, hogy az emlékezésben csak a vodkáig jutottam volna. A harminckét forintosig. :)
