Szabadságharcot vívok a szabadságharcosokkal szemben.
A nagy politika esetében azokkal, akik a Nyugat ellenében kívánnak szabadok lenni, amit én egyszerűen nem is értek. Ihletett pillanataiban a Nyugat találta ki a szabadságot, a szabadság a Nyugat jobbik része. Aki szabad, az a Nyugat jobbik része. Aki szabad, annál a szabadság alkotó erő, boldogságforrás, az élet értelme. Az alávetetteknél az alávetettség a bosszúvágy forrása, a beteljesedett bosszú a boldogság ezért az ő világuk a harc alá rendeltetik. Amiről majd, mint szabadságélmény emlékeznek meg, de mi tudjuk ez nem igaz.
A kis világomban, azokkal van bajom, akik a tévedésben lévő nagypolitikával szemben vívják a szabadságharcukat, de rossz eszközöket használnak, szabadsághiányos intézményekkel kívánnak szabadságot teremteni. Ez nyilván nem megy, mert praktikusan ott lesznek a szép szavak, mellettük meg a borzalmas minták, és hát a szép szavak és a borzalmas minták harcában a borzalmas minták győznek. Mert mögöttük van az érdek. Ha más nem, a vegetáció érdeke. A szabadság meg prolongáltatik, mert az érdekvezérelt eszközök írják a történelmet. Ez a köznapi tapasztalat. No, de ezzel nincs vége a történetnek, mert a szabadsághoz is lehet eszközöket rendelni, amelyek szabadságot teremtenek, és ezeket is mozgathatják érdekmechanizmusok! (folyt köv.)
