Négy nappal a forradalom után. Négy nappal annak utána, hogy utoljára lehetett indoklás nélkül kirúgni egy kormánytisztviselőt.
Május 35-én már nem a forradalom rendkívüli időszakát éljük, hanem az új konszolidáció gyümölcsét élvezzük és a kormánytisztviselőknek is lesznek alkotmányos jogaik. Megint. Megtudhatják például, hogy, ha az új kormányzati célok megvalósítása közepette nincs rájuk szükség, miért nincs. Amikor mennek leszámolni, leadni a golyóstollat, nem csak azt tudják, hogy ki vannak rúgva, hanem részletesen azt is tudják miért.
A forradalom hevében ennek közlésére nyilván nincs idő, itt és most nem magyarázkodni, egyéni sorsokkal bíbelődni, hanem gyalulni kell, hogy hulljon a forgács. Ez a forradalom! A jövőt kovácsoljuk, amikor gyalulunk! De május 35-én, már minden másképp lesz, addigra végkép a lelkekben is leromboljuk Bastille-t, addigra végkép a lelkeket lelkesítő perpetuum mobile-t is beindítjuk, addigra az ember végkép felemelkedik és kezébe veszi a sorsát. És akkor már csak a jövőidő lesz érvényes és elkezdődik az igazi történelem és eljön a fel-, majd mindjárt utána a megvilágosodás is és minden ablakon áramlik a fény, és minden ígéret és minden álom megvalósul! És … és …. És minden cigánygyerek Milka csokit eszik, angol mustárral, miközben Ő – mint Erich Kästner halhatatlan Konrádja – egy pompás fekete lovon a Csendes óceánhoz görkorcsolyázik, s közben begörkorcsolyázik Eldorádóba, a lusták birodalmába, és utána mi, majd Elektropolisba, ahol mindenki szórakozásból dolgozik, és utána mi. A világot az egyik fejetetejéről, a másik fejetetejére állítjuk, … És megvalósítunk és álmodunk, és megvalósítunk és … és …, és aki ezt nem hiszi, az járjon utána. De jobban teszi, ha elhiszi, mert különben utánajárnak, az új alkotmányos jogaikba belehelyezett új kormánytisztviselők és derék új segéderői. Akik hasonlatosak azokhoz, akik akkor voltak hivatalban, amikor először olvastam Erich Kästnert. Abból gondolom, mert akkor is egy forradalom után voltunk. A népi demokratikusra gondolok.
