Kedves fickó volt - aki nem tudná én voltam a Csepeli blogján - szerettem, de mint oly’ sokszor, a szeretetem nem mentette meg a szeretet lényt az elmúlástól. Most is kevésnek bizonyult. Elment tehát, elvesztettem.
Az esemény nem lepett meg, már régóta ott voltak a jelek. Ő is látta, ő is tudta; fogy a levegő körülötte. Utoljára nem csinált mást, mint tiszta vizet öntött a pohárba. A víz – értsd a helyzet – még tisztább lett, amikor az őt kitessékelő személyzet közzétette a blog végső határozatát: lucifer kétes teljesítménye; 129 bejegyzés, nem kevés közülük párbeszédre alkalmatlan, stb., stb. Volt ott, és előtte minden. De mi jók vagyunk, maradhat – így a személyzet által közzétett verdikt – de csak a felügyeletünk alatt. Különben meg jobb nélküle, még a látogatók is csak úgy özönlenek amióta nincs. Nézte a mi luciferünk e sorokat, mint Oszkó Péter a Magyar Nemzetet.
129 bejegyzés??? Micsoda csoda leltár ez? 2006 novembere óta naponta egy-két-három bejegyzést írt. Eltelt négy és fél év, ha a nyári szüneteket figyelembe veszem – ami nem volt mindig szünet – akárhogy is számolom több lesz az, mint 129. Talán tízszer annyi, talán hússzor annyi, talán … Ahogy a Csepeli blog is több látogatót vonzott már, mint százegynéhányat. Volt, hogy a mai örvendetesen növekvő szám tízszerese, húszszorosa volt az olvasók száma. De ehhez – fájdalom – lucifernek azaz nekem és a szorgosan legyártott kommentjeimnek vajmi kevés köze volt. Ahogy a Csepeli blogtól az időtáj magát távol tartó – a mai személyzet – akkori hiányának se. Nem azért olvasták, mert ott valaki kommentezett, vagy sem. Egy blog látogatottságát nem a kommentezők határozzák meg, hanem az, hogy hol, és hányszor mutatnak a blogra. (A Csepeli blog karrierjét a választási hajcihő és egy ehhez kapcsolódó balhé alapozta meg. Ha nincs balhé, nincs rámutatás, és nincs a sok-sok kattintás.) Ha ez a blog – Luczifer-Bazár – éjjel kettőkor tíz percre kikerül az Indexre, több kattintást könyvelhet el, mint egyébként a legjobb hónapban. Akkor is, ha egész hónapban lehozom a csillagos eget is. (Nagyon ritkán kerül ki. A csillaglehozás se mindennapos)
A marketing örök igazsága itt is érvényesül; amíg szar van, veréb is van. Azaz az eladás = technika. A kattintás = technika. A kattintások száma a technikát, az alkalmazót minősít, és nem a tartalmat. Az kerül eladásra, ami mögé beáll, beállítható a technika. Ennek a beállásnak az okai pedig az érdekek és nem az értékek mezőjében vannak. Mindezzel arra szeretnék kilyukadni, hogy abból, hogy szerény személyem nincs Csepeli blog egyébként nagyszerű kommentezői között a világon semmi sem következik sem rám, sem kommentjeimre nézve. Mert azok se így, se úgy nem generálnak kattintást. Ma a kattintások száma annak a következménye, hogy a bejegyzések hányszor és mikor kerülnek ki a facebookra. Ha egy blogot naponta egyszer rakunk ki akkor az „ismerősök” n %-a rákkantint. Ha ötször rakjuk ki – nem nagy strapa – az n értéke nő. Jönnek-mennek a látogatók anélkül, hogy sejtenék, ki kommentál, arról meg már nem is beszélve, hogy mit kommentál, aki kommentál. Mértem, így van. Sajnálom, de így van. A blogger és brandje szerepe nyilván belejátszik a kattintás ügybe, de lássuk be az se döntő. A Csepeli blog pályája bizonyítja ezt. Kiköltözött a blogterről és olvasói nagy részét elveszítette, pedig a bejegyzések egy ujjnyival nem lettek gyengébbek. Most, hogy a facebookon ott van jobbak a látogatottsági mutatók. Ügyesebb lett a Csepeli Gyuri? Ugyan! A facebook dolgozik, házhoz szállítja a blogot.
De térjünk vissza a kommentező szerepére. Van neki dolga. Az ő feladata az interpretációban van, a blog üzenetének a közvetítésében, a megértés visszajelzésében. A bejegyzés hasznosítását, fogyaszthatóság segítheti. Visszajelez a bloggernek. Elmondja mit értett meg, milyen továbbgondolási lehetőségeket lát és ezzel segíti az üzenet életre keltését. Ezért nincs rossz komment, csak ügyetlen felhasználó. Mert a félreértés is, a megértéstől való elzárkózás is orientál! A monománia, a doktrinerség is hasznosítható. Rossz bejegyzés lehet, de rossz komment nem. Sajnálom, de ez is így van. A komment energia, amit hasznosítani lehet/kell. (Malvina elég rendesen tréningezett e téren. Nekem ne mondja senki, hogy vele lehúzni egy-két évet egyszerű dolog. De sikerült! Köszönettel is tartozom érte.)
Na, de száz szónak is egy a vége, lucifer kimúlt és Lucziferre maradt a neki oly’ kedves előd hagyatékának a gondozása. A mérleg megvonása. Mit akart, mit ért el, miben tévedett az elmúlt négy és fél évben? 129 komment???!!! Megáll az eszem!!! Mi folyik ott??? Jönnek hát a Csepeli blogon eltöltött időről szóló blog bejegyzések. Blog a blogról! Mert lucifer nem szégyellni való. A kirúgása sem. Az egzecírozása se. Illetve ez így pontatlan. Nem az ő szégyene. Ha szabad ezt hozzábiggyeszteni. És hát szabad.Miért ne lenne az?
