Mi a luxus – kérdezett egy luxus tanácsadót a rádió. Nem ez volt a kérdezett nemes, az embert, az emberiséget szolgáló hívatása, de erről faggatták. Valami stílus tanácsadó vagy mi volt, de én így jegyeztem meg. Ha kell, utánanézek. De csak, ha nagyon kell. A tárgy - Mi a luxus, amiről mindannyian álmodunk?
No, nem egy százötvenezer forintos öltöny, hanem egy egymilliós. Nem egy villa – az építmény! – hanem egy olyan villa. Elfelejtettem, hogy milyen, de az biztos, hogy olyan. Aztán, meg vízi járművek is kellenek. És itt ne egy bocira, vagy egy kalózra tessék gondolni a Balatonon, hanem egy jachtra a Földközi tengeren. Amit majd átliferálnak a Karib tengerre. Meg egy repülő. Az luxus. Az igen. Ez nekem is beugrott volna, erről hallottam. Kecelen kell repülőt tartani, az nagy luxus. De lehet, hogy keverek valamit. Ami viszont igazán nagy luxus lenne, a felelőtlenség luxusa. Mert keverni a dolgokat nem szabad, a luxusnál figyelni kell, de piszkosul. Aki nem figyel, aki nem tájékozódik, az nem tudja mi a luxus, az könnyen olyat tesz, ami nem luxus és akkor ki lett dobva az a rengeteg nehezen megkeresett pénz. Ami nagy luxus. De a felelőtlenség értelmében luxus, tehát igazából nem luxus. Tetszenek érteni? Aki luxust akar annak dolgoznia, tanulnia, figyelnie kell. Méregdrága tanácsadókat kell tartania, mert, ha csak megy a feje után könnyen nem luxus, amit csinál. És akkor ki lett dobva az a sok drága pénz. Meg a bölcs tanácsok. A pasas benyom egy nagyadag pörköltet nokedlival + koviubi, úgy mélytányérból, kanállal, utána a viseletes mackóban ejtőzik a kutyáival egy bejáratott laticelen és iparágak dőlnek be, egy kultúra hull elemeire. Ez felelőtlenség.
***
Kifuttathattam volna a bejegyzést arra is, hogy az a luxus ami nem csorog le az alsóbb néprétegek közé, az destruktív, az nem építi a társadalmat, az csökkeni a kohéziót, az rosszul motivál, az nem hatékony, meg ilyeneket is mondhattam volna. De maradtam a magam felelősségénél. Azért lehet, hogy tanulok, hogy holnap eladom a Rottenbiller utcát és új életet kezdek.
