Nézhetjük az elmúlt évek makro adatainkat előröl, hátulról, oszthatunk, szorozhatunk túlelosztás történt. Számolhatod olyan módszertannal, amilyennel akarod, kereshetsz olyan bázist, amilyet akarsz, amilyet jónak látsz, akkor is ez történt. A túlelosztás. Aki osztott az abban reménykedett, ha oszt - más úgysem érdekes - békén hagyják, s maradhat. Ebben látványosan tévedett, nem hagyták békén, sőt elzavarták. A hiba nyilvánvaló.A hiba súlyos.
A hatalom korábbi aspiránsai, a mai birtokosai alkalmazkodva – és tanulva! – a történtekből, a lélekkel is foglakoznak. Hol hűtik a félelmeket, hol táplálják az indulatokat, most éppen egyenesen szórják, = túlelosztják a lelket lángra lobbantó gyúanyagot. Mit kíván a magyar nemzet? Igazságot! Legyen! Legyen! Lángoljunk! Az igazságért! Minden tettünk az igazságot szolgálja! Minden tettünket az igazság nyugtázza. Igen, igen, de mi az igazság? Mi a program, aminek megvalósulása esetén megmutatkozik az igazság? Ha e régen várt forradalmunk programja / célja a teljesítő képes kapitalizmus, akkor vegyük észre, hogy annak alapja a kiszámíthatóságon alapuló, a rentabilitást szem előtt tartó kalkuláció. A termelés. Az értékteremtés. A piac által honorált hatékony munka. A tiszta verseny, a szociális szempontok, a stb. Ez az alap. Ha hihetünk az Adenauer&Erhard - fájó, de neoliberális! – tandemnek! A kapitalizmus építésének nem kedvez a forradalmi nagyvonalúság, ott az aprólékos munka, az egyeztetés, a méricskélés hozza az eredményt. És erre van példa. Pont a már említett Adenauer&Erhard tandem a mai napig ható sikerrel építkeztek. Ennek igazolására vessünk egy pillantást nemzetünk ezeréves történelmének talán legkiválóbb zászlóshajójának, az Audi otthoni adataira. Ők egy hasonló - lásd az ábrát - időszakban közel hatszorosára emelték cégük részvényeinek árát. És közben semmi túlelosztás! Normális jövedelemelosztás, ösztönzés / materiális kompenzáció. A recesszió náluk sokat mondok, ha két évig tartott és ma a válságnak már nyoma sincs. És közben semmi lángolás! Dolgoztak és kávéztak az üzem kantinjában. Ahogy a csillag megy az égen. De lehet, hogy ez rossz a hivatkozás, mert ők már az alkonyba forduló, dekadens Nyugat részének tekintendők. Így méltán elrohanunk mellettük. A forradalomba!
