A minap vetítettek egy filmet a Samoa szigetén élő Józsefről,
aki tőlünk megszökve hosszú németországi, majd amerikai vándorlás után kötött ki a festői szépségű szigeten. Családot alapított és azt mondja, elképzelhetetlen, hogy visszatérjen Európába, hiszen itt mindene megvan, amire szüksége lehet. Ez a paradicsom. Itt nem kell a fűtésről gondoskodnia, nincs gázszámla, nem kell meleg víz, ott a tiszta tó és a tévé helyett lányai mosolyát nézi. Egy kempingnadrág kell, az is csak az illem kedvéért. Nevetve meséli, hogy az egyik szomszéd lány – tizennyolc éves – napokig azon sugdolódzott, hogy látott valakiket csókolózni. Szemérmes világ a paradicsomi világ. A boldogság a jó időben, jól adagolt örömökön múlik – mondja József és a samoaiak.
***
Margaret Mead, a világhírű antropológus karrierjét azzal alapozta meg, hogy fiatalon – 1928-ban alig huszonhét évesen – írt egy könyvet Samoáról és abban a samoai lányok könnyeden laza erkölcseiről számolt be. Egy szó nem igaz az egészből, de a temperamentumos Margaretet elindította a pályán és az életbe, ahol, ahogy én tudom elfogyasztott három férjet, nem kevés barátot és a pletykák szerint barátnőt. Sikeres volt, ünnepelték. Nagy kanállal ette az életet.Vagy, ha nem, hát legfeljebb világhírű leszek.