Balatonudvari szelíd dombok között talált helyet magának.
Előtte az eget tükröző tó, balra Tihany, szemben elmosódva Földvár, jobbra tekintve a rekkenő nyár párás levegőjének végtelene. A falut legfeljebb, ha pár százan lakják, rájuk két torony vigyáz. A hajdanvolt nagy korok itt nem üzennek, paloták, birodalmi erődök itt nem épültek, hadi utak innen nem indultak. Itt a kisvilág hagyott jelet. Az utazónak, a nyaralónak a temető szív alakú kövei adják tudtul, hogy akik errefele éltek nevettek és szerették egymást.
