Igazad van! A futballban nincsenek "kisstílű linkeskedések", pláne egy VB-n!. Ott nagystílűek vannak! ::))))
Egyébként meg nem értek egyet! Az nem lehet, hogy a hétköznapjaidban - akár magadban, akár magad körül - ne lenne fellelhető némi tehetség, némi szenvedély... is! Csak szem kérdése az egész! :))

Nézd én olyan lelkes céltudatos, szinte terápiás értékű magatartásokat, amit a vb-n nap, mint nap láttam az, az én környezetemben hiánycikk. De ha átkapcsolok egy másik csatornára, akkor az, az érzésem, hogy másutt is. Pedig vevő lennék rá, de hát lehet, hogy vak vagyok. Akkor viszont nincs mit tenni meg kell várni a következőt.

@Luczifer:

Nem vak, csak színvak! Mert csak a feketét és a fehéret látod! Bár a helyzet nem rózsás, mondhatni valami már meglehetősen bűzlik is, na de hogy tehetség és szenvedély nélkül lennénk, hát ez azért enyhe túlzás! Szerintem. Lehet, hogy egy kis környezetváltoztatásra van/lenne szükség!?::)))

Azt, az életet, élni akarást, professzionalizmust, motiváltságot bla bla bla hiányolom. Beváltatlan ígéretek vannak. No meg becsvágy. De egy Forlán féle teljesítmény a holdban. És itt az összeszedettségre, a pallérozottságra, a kitartásra gondolok, az alázatra, a szolgálatra, a céltudatos s egyben zseniális produkcióra. Amiben rengeteg az öröm. Akkor is, ha veszítenek. Emlékszem a ghánai fiúra, aki egy hatalmas megkérdőjelezhetetlen bajnok, annak a keserűségére. Ez fog hiányozni. Ez az öröm / keserűség. Ez az élet. Nálunk babban játszunk. = pénz, hatalom. Ők az életük értelmét tették fel.

@Luczifer:
...ami a ghánai fiúkat illetii, én nekik drukkoltam minden szurkolói tehetségemmel és szenvedélyemmel! :) És továbbra is állítom, hogy bizony igenis hogy vannak nálunk is hasonlóan értékelhető teljesítmények, akár az üzletben, művészetben, akár a kórházi műtőasztalokon... estébé, estébé,estébé! :)

Persze vannak, de nem szervezik az életet. Nem lesz örömforrás. Ott pedig az volt. Egy-egy meccs után megnéztem a beszélgetést és legszívesebben felakasztottam volna magam. Az élet, az öröm hiányzott. Én pedig szeretnék örülni.

@Luczifer:
"Ott pedig az volt"
És örültél??? Igen, örültél. Na ugye! A beszélgetőket meg ezek szerint focizás közben kéne megnézni, hátha abban több örömöt találnál, mint abban, ha hallgatod a kvartyogásukat. :) De viccen kívül, akkor indulj neki és keresd máshol! Annyi mindennek lehet örülni, igaz sírnivaló is akad bőven, de ettől még az öröm - ott, ahol van, abban, amiben megleljük - öröm marad. :)

Ó azért sok mindennel lehet kritizálni ezt a blogot és nagyszerű szerzőjét, de az örömök iránti érzéketlenséggel talán nem. És éppen az örömökre való nyitottság mondatja velem, hogy a foci tehetség & tettvágy > alkotás > öröm/bánat kollektív élményt is alapozó receptje elkelne nekünk is. Itt ez ma nem része az életnek. Ennek a hiányát szenvedjük. Nem pont a foci, hanem az élmény hiányát. Az örömmel járó alkotás élménye. A foci is tetszene, de az végképp reménytelen.

@Luczifer:

Nem azt mondtam, hogy ne lenne igaz, hogy kevés az öröm, az örömre okot adó teljesítmény, stb., csak azt mondom, hogy túlzol! Mert igenis, hogy az öröm itt és ma is része az életnek, mégha nem is mindenkiének, mégha többre is lenne szükségünk belőle akkor is! és akkor arról még nem is szóltunk, hogy nem mindenki uannak örül, még az is lehet, h. mindenki másnak örül! ::)))

Ja! A fiuk a lányoknak, a lányok a fiuknak! Vannak, akik ebbe a képletbe belezavarnak, de ők is megtalálják az örömüket.
A labdarúgással előállítható örömöket eddig az ipari módszerekkel legyártott manipulációk alá soroltam volna. Ma úgy gondolom, hogy akár a kiegyensúlyozott élet egyik forrása is lehet. Nem a vetítésre gondolok, hanem a tehetség képzés küzdőszellem siker örömöt hozó minta elfogadtatására. Ezen nem változtatnak se a bírói tévedések, se a fura labda. Ezek beleférnek.

@Luczifer:

Mi az, hogy "belezavarnak"? Senki nem zavar senkit, legfeljebb ,csak önmagát! Engem mondjuk az, ha emberek képletek szerint/alapján próbálják élni az életüket. Egyébként én nem kifejezetten (pláne nem kizárólag ) erre gondoltam.