Az éj titkait némán őrző csillagok már kihunytak, a gáláns nyári hajnal már szórja a bizalommal telt langy melegét.
A fű lágy szálain a reggel ezüstös cseppjeiben mosdik a fény. Az új születését észlelő csend figyelmesen hátralép. Még tart a szendergés. Még tart a varázs, de tudom, hogy ez már nem az édes álom, tudom, hogy ez már az édes valóság. Tudom, hogy szárnyát bontva csókkal ébreszt a reményekkel teli nap. Szívemben hála. Ó mily boldogság! A lomha eszem pezsdül, a tegnapi víg Bacchust elűzi a virradat. Ó mily boldogság! Nem leszek se hálátlan, se rossz, se bolond. Élvezni fogom a létezés minden pillanatát. Okosan! Hasson az Élét! Jöjjön a tettek mámora! A búcsúzó angyalok egy szerelmetes mosollyal ajándékot hagynak; kávét zaccal. Mert tudják, hogy én úgy szeretem. Zaccal. Jó sok zaccal.