Tegnap este a tévében e elmondták, hogy tucatnyi Nobel-díjas tudósunk volt a múltban, ennek ismétlése reménytelen, túl kevés kutatás-fejlesztésre költött pénz ma, a GDP 1,1%-a. Nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony ez az arány, alig több mint a fele az Európai Unió átlagának. Annak az átlagnak, amelyik egy szintén versenyhátrányban élő régió átlaga! Ráadásul a pénz se jó helyre megy, mert az innováció, azaz egy-egy újítás piaci alapú hasznosítása hazánkban nem történik meg. Ehhez jön, hogy a magyar vállalkozások döntő többsége egyszerűen nem is igényli az innovációt – vélték a felvezető szövegben – ezért nem is áldoz rá. (Itt szót kértem, de a tévé nem interaktív.) A képet ezért a hasznosulatlanul szétfolyó állami ösztönzések dominálják. (Itt is emeltem a kezem, de hiába.) És ezzel a kör bezárul – mondták. És tényleg bezárult. Szót nem kaptam. Felemelt kezemet egy legyintés formájában leengedtem.
Az érdek, érdektelen.
A vitában a kkv szektor alultőkésítettségéről nem esett szó. A marketing hiányosságait, a marketing permanens feladatait senki sem említette. Illetve egy úr beszélt a sales fontosságáról, de a többiek ezt elengedték a fülük mellett, így igazából nem került napirendre. Volt egy riport, ahol egy sikeres pasas a piacról beszélt, akiről később egy okos hatalmas úgy nyilatkozott, hogy ő az üdítő kivétel és nem a törvény. Arról, hogy ki generálja a törvényt nem esett szó. Pedig lehet, hogy tudja. Tudja, hogy mit csinál. Egy kedves hölgy inkább az adminisztrációs terhekről beszélt. Óh, Amerikában ott ez nem gond. Arra, hogy a kockázati tőke említésére került volna nem emlékszem. Lehet, hogy szólt róla valaki, csak akkor éppen kimentem. Mert ingerült lettem. Mert egy kedves idős úr arról beszélt, hogy az alapkutatásra pénzt kell adni, aztán az valamikor, valahogy, majd hasznosul. A haszonnal nem szabad foglalkozni. Hova lenne az ő szabadsága? A gazdasági hatékonyság, pláne üzleti elő se fordulhat. A hasznosulás nem lehet szempont.
A történelem magyarázna, de ...
Na, jó adjunk szót Vedres András feltalálónak, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkárának is. Vedres András az újreformkor oldalain a feltalálások tükrében adatsorokra támaszkodva áttekintette a szellemi teljesítményünket. (A találmányok bejegyzése a Magyar Szabadalmi Hivatal által 1895-től kezdődött amikor is, életbe lépett az első szabadalmi törvény.)
Vedres András felhívja a figyelmet, hogy „ha valaki következtetéseket akar levonni az adatokból, mindenekelőtt helyezze az idődiagramba a huszadik századi történelmünk jelentős eseményeit: 1914-18 Első Világháború, 1920 Trianon, 1929-33 Gazdasági Világválság, 1939-45 Második Világháború, 1949 Államosítás, 1956 Szabadságharc, 1968 Új Gazdasági Mechanizmus, 1989 Rendszerváltás. Vegye figyelembe a világgazdasági feltételek alakulását is, a már említett világválságot, a KGST kialakulását, a „Cocom lista korszakát”, majd végül a globalizáció kiteljesülését.”
A diagramon – mondja – két csoda látható. Az első csoda Klebelsbergnek + az 1881. évi XLIV törvény a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről, első paragrafusának köszönhető. Klebelsberg „nyomta” a pénzt az oktatásba, a hivatkozott törvény folyamatosan előnyöket biztosított. ( Nevezetesen: „Állami kedvezményben részesíttetnek: A technika jelen fejlődése szerint berendezett azon gyárak, amelyek Magyarországon eddig elő nem állított czikkeket készítenek”)
A második csoda a nyolcvanas évekhez kötődik. „Az utolsó negyedszázadban pedig a számadatok tanúsága szerint véghez vittünk egy csodát, rövid idő alatt olyan fellendülést produkáltunk szellemiekben, hogy felállítottuk történelmi évtizedes rekordunkat, 1979-89 között született meg tíz év alatt a legtöbb találmány, és ezzel arányban a legtöbb művészi alkotás. Az volt a GMK, TSZ mellék-üzemág korszak. Felpezsdült az egész ország. Jól emlékszem rá, hogy a kutatókból GMK-t szerveztünk, termeltünk, nyugati világcégeknek szállítottunk. A magunk gazdái voltunk. Természetesen a szabadalmainkkal védett monopolhelyzetünket tudtuk kihasználni. A munka közben támadtak a legjobb gondolataink, amikből újabb és újabb találmányok, majd üzletetek lettek.” Ma úgy nézünk ki, minta háborús években, úgy nézünk ki, mint a háborús övezetek országai.
Az érdek érdekes
A beszélgetésben ezekről egy hang se volt. Elmondták, hogy pénz kell. Pénz. És türelem. Piac, főleg a kicsiké; az zsákutca. Ugyan a történelem ... Nem az zsákutca. A csoda zsákutca. Pénz kell. Pénz. Meg szemlélet. Meg megbecsülés. Meg pénz.
