Mannheim azt mondja az utópikus tudat a cselekvés, az átélés a gondolkodás során olyan tényezőkhöz igazodik, amelyek a „lét”-nek nem megvalósult részeit képezi. Világos, az utópia az, ami nincs, de ha lenne, akkor az, más lenne, mint ami van. Mannheim tehát nem azt nevezi utópiának, amit a gondolkodók, amit a gondolkodók a saját szemszögükből nem tudnak / akarnak megvalósítani. Hanem azt, ami akár lehetne is. De – teszi hozzá – nem minden inkongruens, össze nem illő, a köznapokból kilépő, a mindenkori létet transzcendáló, nem minden valóságidegen orientálódás eredményez utópiát. Csak az, az utópia, ami szétfeszíti a mindenkori „létrendet”. Ami a hatását tekintve összetartja – létkongruens – az ideológia. Hogy mi az utópia és mi az ideológia? Általában nem tudjuk, közli Mannheim. Ebben csak a történelmi valóság birtoklásáért folytatott küzdelem konkrét elemzései adnak eligazodást.
