Éljen május elseje! Ezzel gyerekkoromban mélyen egyetértettem. Szerettem apukámmal egy nagyot sétálni. Aztán én blicceltem. Ő is. Messze van – mondta. Az utolsó május elseje, már jóval később, aminek a felvonulásán részt vettem, az a nyolcvanas évek elején volt. A barátom rábeszélt, hogy menjünk felvonulni. Nem értettem, hogy miért, de menjünk! Ő szerzett egy Lázár György táblát és vitte. Szótlanul, halál komolyan. Aki látta a produkciót, annak a vér megfagyott az ereiben. Mi dőltünk a röhögéstől. Nem sokkal később világgá ment. Egy poéngyárossal kevesebb.
