A hipermarketben két kiskamasz hülyűl. Széteső mozgással jönnek, mennek, hangoskodnak. Nem nagyon, de hangoskodnak. Meg csúszkálnak. Derűsen zabolátlanok, de ez a zabolázatlan derű az eladótér szürke, nyomott hangulatában provokáció. A biztonsági őr jön, némán int, hogy kifelé. A kölykök megszeppennek és engedelmeskednek. Mennek. Közben megpróbálkoznak egy felszólamlással, de a kísérlet hamvában hal. Némán teszik hát, amit némán mondanak nekik. A biztonsági őr tereli a srácokat, akik újra szólnának, de az őr felemelve a mutatóujját, először csendre int, majd a helyes irányba bök. A kijáratnál jelzi ide a kosarat, ott pedig kifelé. A szöveg nem érdekel! Világos? – közli a néma test. A srácok lerakják a kosarat és zavartan kullognak kifelé. Kullognak, mert parancsolva van, hogy kullogniuk kell. Kifelé. A kirúgás elvégeztetett. A két srác ezt követően még egy darabig tanácstalanul ténfereg az előtérben, majd elmennek. Egy-egy kólával a kezükben.
