Az egyik legkártékonyabb mentalitás - és ennyiben a környezetet is ez szennyezi a,leginkább -, ha az aktuálisan nekünk éppen kellemetlen embereket betegnek, akárcsak átvitt értelemben is kártékony kártevőnek (netán "hulladéknak") kiabáljuk ki. Hogy ki a beteg és ki nem a beteg azt talán az annak megállapítására hivatott szakemberek majd valószínűsitik. Illetéktelen, hozzá nem értőknek ezt a szerepet átvenni tőlük, hát nem ez a környezetvédelem! És amint a kellemetlen/kellemes ember is relatív fogalom ( nem beszélve a szubjektív megítélésről), úgy a hulladék, a szemét is bizony relatív fogalmak.
És igen! Figyelni kell, nagyon figyelni a környezetünkre, mert manapság újra divatja van az emberek maguk- és magunkfajtájára való leosztásának. És ez bizony valóban kártékony dolog, kártékony megnyilvánulás. Mert ami kártékony, az mindig a viselkedés, az attitűd a viszonyulás, nem pedig az ember maga. És nem pusztán azért, mert az emberek nem csupán az önhibájukból olyanok, amilyenek, viselkednek úgy, ahogy. Aki/k ezt nem látja/látják be, azok bizony csak olajat öntenek a tűzre. És hogy aztán ezzel miként is védik a környezetüket, azt momentán is pontosan láthatjuk! :) :(

Minek tekintsük, azt, aki pl. Mások, környezetének és a saját maga elfogadására képtelen, önbizalom hiányos, negatív érzések csak úgy áradnak belőle, akit nem érdekelnek mások érzései, pontatlan vagyok, élvezi, ha a Másikat bánthatja, ha a Másik önértékelését támadhatja. Akinek minden megnyilvánulásában ott lapul a harag és vádaskodás. Aki rosszkedvében csak saját felsőbbrendűségének hirdetésére vállalkozik. És így tovább. Én erre azt mondom beteg és gyógyítható. Nem lehet mindenki politikus, aki beveri a durcát és kijelenti, ezekkel nem lehet dolgozni.

"Minek tekintsük"

Itt a bibi! Ne a másikat "tekintsük", hanem saját magunkat, saját magunkra tekintsünk, akkor majd azt is tisztán láthatjuk, miért "tekintünk" úgy a másikra, ahogy. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy a saját tekintetünk nem határozza meg azt, amit a másikon, a másikban látni vélünk, avagy beleképzelünk. Ugyanakkor több mint gyanús, sőt hazug a felvázolt képleted, mert ember nem létezik jó tulajdonság nélkül, illetve csak és kifejezetten elítélendőekkel. Egyébként igazad van, undorító ez az arrogancia, ahogy egyesek a másokra tekintést a saját felsőbbrendűségük hangsúlyozására használják ki. Az önértékelés pedig olyan jószág, hogy ha van, létezik, akkor nem kikezdhető, és bármiféle igaztalan támadás csak segít abban, hogy időről-időre újra magunkra , magunkba nézhessünk! Amikor valaki az önérétklését kifejezetten önmagán kívül hordja, azt nem önértékelésnek hívják. És ott a probléma alapvetően bizony, nem a vélt (támadó) másikban, hanem a vélt (támadott) egyikben van.

Szóval , ismétlem, ne másokat "tekintsünk meg", hanem önmagunkat, ez a megoldás. És akkor talán a világból is többet sikerül megértenünk, és nem huzzúk fel az orrunkat, ha nekünk nem tetsző reagálásokkal találkozunk. Attól ugyanis még soha nem került a helyére semmi a világban. ::)))

Ha én jövő héten önmagamat nézem és nem másokat, nem úgy nézem a másokat, mint a megváltoztatandó környezetet semmi sem lesz, legkevésbé pedig megoldás. Ezt a kisvilágot egyébként ismerem, értem, azt is tudom, mit kell tennem, hogyan kell viselkednem. A cél is világos. Azt a hulladékot, amit kitermeltek magukból nyersanyaggá kell változtatnom. Hogy meggyógyuljanak. Az emberek élni akarnak és nem élő halottként vergődni. Ők is.

A környezetvédelem elengedhetetlen feladat lett, hiszen egy ideje túl sokan használjuk a természetes erőforrásokat ezen a bolygón. Ami az emberi viszonylatokat illeti, csoportszinten lehetséges, és kell is dolgozni azon, hogy jobbá legyenek. Különösen munkahelyi környezetben létfontosságú, hogy együtt tudjanak dolgozni emberek egymással.
Ami az egyént illeti, az más szakterület. Azzal én nem próbálkoznék a helyedben, de gondolom, nem is erről van szó. :)

A megváltoztatandó, mindig alakítandó-megújítandó környezetnek te magad és mások együtt és együttesen a részei. Kvázi nem szétválasztható, erre próbáltam utalni. Ebben sincs ugyanis fekete-fehér! És azt se hidd el, hogy te magad nem termelsz semmiféle "hulladékot", akár átvitt, akár konkrét értelemben.

Továbbá szerencsére az már elég sokak számára magától értetődő (pláne a pedagógusok között), hogy csoport és egyén sem fogható fel, kezelhető egymástól függetlenül. Szakterület ide, szakterület oda. Vajon, miként lehet a csoportokkal bármit is kezdeni, ha nem foglalkozunk a csoportokon belüli személyközi viszonyokkal, aminek ugye az alapja mégiscsak az egyén, az egyének. Az oda-visszahatás pedig meglehetősen erős és kölcsönös. Gondoljunk csak bele egy iskolai csoport működésébe!

p.s.

Aztán van egy okos mondás is, hogy a küldetéstudatos emberektől ments meg uram minket! ::)))

@malvina: Nem gondolom, hogy van olyan ember, aki nem termel hulladékot. Sem konkrét sem átvitt értelemben.
Ami az egyént illeti, arra gondoltam, az emberi viszonyok csoportszinten természetesen jobbá tehetők. Ebben egyének dolgoznak együtt, de csoportként. (Így ez természetesen nem független az egyénektől). Az egyén pszichés problémái azonban nem oldhatók meg az olyan munka keretében, amiről Lucifer beszél. Van olyasmi, hogy csoportterápia, de AZ egy másik szakma. Ha jól tudom, Lucifer se nem pszichológus, se nem pszichiáter.
A küldetéstudatos emberekre vonatkozó megjegyzést nem értem, de nem baj. :)

A ki termel hulladékot és ki nem, értelemszerűen nem a te szövegedre írt reagálás.

Az emberi viszonyok csoportszinten csak úgy tehetőek jobbá ha egyéni szinten is jobbá tehetőek. Még akkor is, ha ez a "jobb" nem mindenki számára azonos módon "jobb." Továbbá Luczifer nem csupán azért nem teheti meg, hogy "beteget" kiált egyes emberekre avagy csoportokra, mert se nem pszichológus, se nem pszichiáter, hanem azért, mert még ezen szakemberek sem a mindennapi társadalmi cselekvéseken kívülről "tekintenek" ezekre az emberekre, ezekre a csoportokra.

A küldetéstudatos megjegyzés ez a Luczifer által leírtakra vonatkozik. Azt jelenti, hogy azoktól az emberektől ments meg uram minket, akik úgy gondolják, hogy ők hivatottak a mások által kitermelt "hulladékok" nyersanyaggá változtatására, mert azok, akik szerintük kitermelik ezeket a "hulladékokat" azok másra már nem is képesek, miközben a küldetéstudatosok meg az önmaguk által kitermelt "hulladéktól" nem látják, nem ismerik fel a saját kontúrjaikat.

A gyereknek mondhatom, hogy beteg vagy, vegyél be ezt, vagy azt, menjünk orvoshoz? A kutyámnak mondhatom beteg vagy, vedd be ezt, vagy azt, menjünk orvoshoz? Vagy ezt se szabad? Bármilyen projekt sikere bő 50-70%-ban az emberi kapcsolatokon múlik. Aki dolgozik, az a munkaidejének bő felét, kétharmadát az emberi kapcsolatok építésére fordítja. Ha nem ismeri fel a gyengeelméjűeket, a szellemi fogyatékosokat, a beteges ellen drukkereket stb. felakaszthatja magát. Egy munka elvállalása és azon belül az emberi tényező megítélése, hogy a túróba lesz küldetéstudat? Egyszerű szakmunka.

@Luczifer:

Szóval, ezek szerint te, akkor, amikor ezt írod "Nehéz, se magukban, se a világban nem bízó szemmel láthatóan beteg emberek.", akkor te a lázas, hasmenéses, esetleg tüdőgyulladásos betegekre gondolsz? Ez még csúsztatásnak is nagyon gyengus. Erre a csúszkára én bizony, nem ülök fel! ::)))))))

Nem a hasmenésekre gondoltam, hanem a szimpla elmebetegekre, akik se nem érdekesebbek se nem igényelnek nagyobb figyelmet, mint egy szimpla hasmenés. De nem erről szól a bejegyzés, nem őket akartam cikizni, pusztán azt jeleztem, hogy akárhogy is destruktívoskodnak menni fogok előre. Mert ez az élet rendje. Aztán hogy te mire ülsz fel az már a te dolgod.

"...hanem a szimpla elmebetegekre, akik se nem érdekesebbek se nem igényelnek nagyobb figyelmet, mint egy szimpla hasmenés."

Ez a hozzáállás annyira "szép és emberséges" hogy ettől aztán valóban előre lehet majd menni, csak az a kérdés, miben előre! :)))

Nyilván vannak, akik szerint az alacsony teljesítmények okozta problémára adható emberséges és egyben adekvát válasz az, ha az egész társaságot szarfészeknek nevezzük és hozzá nem értésünket palástolandó finnyásan előadott steril blablákkal - semmi sem fehér meg fekete, minden mindennel összefügg, a továbbiakat, lásd bevezetés a dialmatba 1952 – kitérünk a segítségnyújtási kötelezettségünk elől. Az általam ajánlott és egyben követett út tényleg nem ez. A siker itt nem garantált. A szarfészekezés esetén jobbak az esélyek. Egyszerűen azért, mert ez utóbbi csak stigmatizál, csak bénít és ezzel újraalkotja a kellemetlen trendet. Az előző tüneteket azonosít és kezel, hogy trendet váltsunk.

A pontos látlelet az, hogy van aki a konkrétumokra és van, aki meg az általános, összegző megjegyzésre, problémafelvetésre képes csak fókuszálni, mert ehhez nem kell elolvasni sem a kommenteket és kényelmesen ki lehet kerülni a "nem-értem" vagy "nem akarom érteni felvetéseket". És hogy következetes maradjak, az efféle hozzáállások tömegeinek viselkedése az, amitől szarfészeknek neveztetik egy-egy régió. A dolog másik oldala, hogy az irodalomban, a stilisztikában járatosak, a valóban szépírásokat olvasók számára a "szarfészek" kitétel pontosan értelmezhető, mert ismerik a metaforaákat, a hasonlatokat és a többi, és a többi.

Továbbá az én megjegyzésem nyilvánvalóan azoknak szól, akik rendelkeznek a "...hanem a szimpla elmebetegekre, akik se nem érdekesebbek se nem igényelnek nagyobb figyelmet, mint egy szimpla hasmenés.", illetve az "ez a hely egy szarfészek" kitételek közötti különbségtevés képességével. És azoknak, akik pontosan érzik és tudják, hogy tematikus vitákban a "finnyás" és "steril" jelzők megjelenése mit is mutat meg az imígyen nyilatkozó vitaképességéről, vitakultúrájáról. És hogy ne kerüljem meg a kérdés lényegét: az ilyenek számára igencsak elkélne az érvekre érvekkel történő válaszokon alapuló tárgyszerű vitázás gyakorlása
, a hiúság vásárából az érdemi vitatérre való átsétálás megkezdése, mert különben semmi esély nincs a szarfészekből való kikászálódásra. ::((((( :::)))))))