egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

Vendégszerelem

2010.04.01. 22:16 | Luczifer | 18 komment

Valaki megint berágott Esterházy Péter vendégszövegei miatt, ezért a Mester, az alkotásai és persze legfőképp az azkotói technika újból a viták kereszttűzébe kerül. Menetrendszerűen jönnek majd a cikkek, a talk show-k, unalmas kellemetlen kérdések, unalmas nyögős válaszok. Értetlenkedés és káröröm. Oda-vissza. A dologból valószínűleg per lesz, szép publicitást biztosítva a meglopott írónak, a szövegek újrahasznosítására szakosodott írónak, a kiadóknak és tisztes bevételt az ügyvédeknek.
Ez eddig 64 szó és kb. pont ennyivel több, mint amit a történet megérdemel. E megjegyzéssel 74-re emelkedett a felesleges szavak száma. De ha ennyire nem izgat, sőt kifejezetten érdektelen számomra, akkor miért hozom elő? Miért nem hagyom a fenébe? Mert a történetnek mégis csak van egy szála, ami piszkál, ami nem hagy nyugodni. Ami érdekel. Amihez nem értek, de érdekel. Nevezetesen, hogy ez a szerkesztősdis technika akárhogy is nézem, igazi kuli munka lehet, maga a semmibe vezető dögunalom. Belégek rendezése. Hol vannak soroksári üzem karbantartási számlái? Ne keverjük az anyagszámlákat! Hová tetted a Jókai összest? Kellene belőle a … Olyan tevékenység, amit az ember akkor csinál, ha bottal fenyegetik. Esetleg pénzért, de ha belegondolunk ez ugyanaz. Mindegy, ez se érdekel. Az érdekel, hogy hogyan lesz belőle irodalom? A szavak szolgáltatta élvezet. Ehhez persze tudni kéne, hogy egyáltalában hogyan lesz az irodalom? No, ezt tőlem nem tudja meg senki, de talán ha segítségül hívjuk Oraveczet, előrébb jutunk. A jeles költő egy helyütt azt mondja az „irodalom önnemzéssel születik”. Ebben lehet valami. Azt hiszem értem, hogy mire gondol. Ha az irodalom önnemzés, akkor az élmények először az Én-né válnak, és ha valaki irodalmat csinál, akkor már nem az élményekre, hanem önmagára, alkotásaira reflektál, magát fogalmazza meg. Élvezhetően. Folyamatosan. Mások számára örömforrásként. Ha az élmény, amitől beindul, egy szöveg, akkor nem a beindító szöveg lesz az ő irodalma, hanem egy a beindultságában előállított új szöveg. Ami már belőle jön, szól. Ami már ő. Aminek van ugyan ihletője, de nem egyenlő az ihletőjével. Így születhet az irodalom, feltéve persze, hogy az ember be tud indulni és, ha beindult elő tud állítani valami szöveget. Örömforrást. Amivel valakit valahol majd megpendít. Mert azért attól irodalom az irodalom.
Vegyük át még egyszer, hogy mire jutottunk és kanyarodjunk vissza a vendégszövegek kérdésére. Az irodalom tehát nem más, mint az egyén önmaga ihlette, önmagát, alkotásait újrafogalmazó szövege, ami megpendít valakiben valamit. Ez idáig renben van. Kicsit nehézkes, de rendben van. Akkor jöjjön a kérdés! Mi van, ha valaki kihagyja az önmaga / alkotása újra való megfogalmazását, ha közvetlenül az élményt adó szöveggel, a vendégszöveggel pendíti meg a T Olvasót? Ez akárhogy is nézem, hülye helyzetet eredményez, mert ez úgy néz ki, mintha valaki másra bízná az ihlető, a nemző szerepét, mintha átvinné a szerelmét a szomszédba, hogy ott megpendüljön, hogy ott … Szóval értitek? Világos? Ezt nem értem. Miért viszi valaki át a szerelmét a szomszédba? Ha azt akarja, hogy az megpendüljön. Hol itt az élvezeti érték? A siker? Ki kinek, minek örülhet itt? Egyszerűen nem értem. Pedig kedvelem Esterházyt. Olvasgatom, azt hiszem értem is. Tehetséges embernek tartom. De ezt nem értem. Nagyon nem izgat, mert nekem végül is oly' mindegy, mindenki úgy teszi boldoggá a szerelmét, ahogy neki tetszik, a szerelmek, meg azt hisznek, amit hinni tudnak, meg akarnak, de a szívem mélyén azért nem értem. A szívem mélyén.  

Címkék: plágium esterházy vendégszöveg

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr481888081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 11:04:47

Vendégszöveg alkalmazása a posztmodern irodalomban (és az utána ) szokásos írói megoldás és egyfajta posztmodern stiláris jegy. Méghozzá egy csöppet sem értelem nélkül való. igencsak „vastag” betűfolyam kellene ahhoz, hogy ezt itt és most felfejtsük anélkül, hogy ne szólnánk az alkotás egységességének, a művészi alkotás rész-egész viszonyairól, de uram bocsá’ a fraktálok mibenlétéről, mindezeknek az irodalomra, a posztmodern szellemiség(é)re, nézőpontjára vonatkoztatottságáról, a továbbgondolásuk lehetőségeiről, az alak/forma felismerési mozzanatainak lehetőségeiről a művészetben (de akár a tudományban is). Hogy ne gondolkodnánk el a komplexitás esztétikai vetületeiről, a biológiai/fizikai és esztétikai információk egymásközti lehetséges viszonyairól, estébé, estébé, estébé.
És ahogy azt az üggyel foglalkozó írások is megjegyzik, a "poetica licentia" az irodalmi kollázsokra is vonatkozik. Tehát nem beszélhetünk plagizálásról akkor, ha bármiféle "vendég/ idegen" szöveget az eredeti összefüggésbe képesek vagyunk úgy belegondolni, belemondani, beleírni, hogy az eredeti összefüggést nyerjen, eredeti jelentést kapjon, hordozzon.
De hát sajnos, ebben is mint annyi minden másban ma még a béka segge és a tömegeké bizony igencsak összeér. ::(((

Egyébként a posztban leírt hasonlat bizony nagyon hibádzik: ugyanis - amint az ma már közismert - az ember szerelme önmagában van és nem a másikban. Az csak a látszat, hogy egy másik emberben, és ezt még ma sem képesek sokan megérteni, mert képtelenek felfogni. Szóval, az ember a saját szerelmével (ami az ő bensőjében, lényében lakoz) teszi azt, amit tesz, adott esetben - a hasonlatod szerint – viszi át (ha viszi) a szomszédba.

Luczifer 2010.04.02. 11:50:00

Az összes kötelező sablont felmondtad, amit ezzel kapcsolatban fel lehet mondani. Köszönet a teljességért. Az, hogy egy fejezetet átvenni egy másik műből plágium-e, vagy nem azt majd peres úton eldöntik. Ez jogi kérdés. Biztos izgi lesz. Itt azonban nem ez a gondom, hanem az, hogy egy komplett fejezet átvétele az már nem megy át az alkotón, az lehet, hogy tetszik neki, lehet hogy frappánsnak tartja, szeretné, ha az övé lenne, de Oravecz szavaival szólva nem történt meg az önnemzés. Ha ez világos, akkor tovább megyünk.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 12:19:21

@Luczifer:

Az nem az én problémám, hogy sablont látsz ott, ahol jelzések, utalások ( méghozzá kifejtetlenek) vannak, ami még pontosan oda is van bírva lenni biggyesztve. Már megint a pontos, az értő olvasásról (ill. hiányáról) van szó! És ami engem illet, közel sem jártam végig mind a lehetséges megközelítési módokat, még csak jelzés szinten sem. És hogy ez nem jött le, abból egyenesen következik az, ami a lényeg: tovább indulásról csak akkor lehet beszélni, ha már valahová, valameddig eljutottunk volna! Előbb oda kell/kéne igyekezni. Pláne azoknak, akik irodalmi kérdéseket puszta jogi kérdésre redukálnak, stb., stb,. stb. Össznépi nagy leegyszerüsítés, amit persze a gondolkodás tesz azzá. Tehát olyan nagyon nem lehet csodálkozni az efféle közmegítélésen. Itt tartunk! Anno, azt is istenkáromlásnak kiáltották ki, hogy a Föld márpedig gömbölyű!

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 12:31:22

p.s.
Egy egyszerű példa:
Minden megértés egyfajta körmozgás kell legyen, mint ahogy az is, méghozzá az egésznek és részeinek kölcsönhatása révén az. Ahogy egy mondat megértésekor az egyes szavak ugyan meghatározzák az egész mondat értelmét, de ezt aszerint teszik, mert aszerint jelentenek valamit, hogy mi a funkciójuk az egyész mondat összefüggésében.

Luczifer 2010.04.02. 12:48:39

Hol történik meg az Oravecz jelezte önnemzés?

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 12:58:39

@Luczifer:
Azt csakis Oravecz maga tudhatja, hogy a konkrét művekben szerinte hol igen, és/vagy hol nem. Ez már az olvasói/befogadói refigurálásról is szól. És hát minden író egyben olvasó/befogadó is.

Elnézést a saját hivatkozásért, de átláthatóbb. Ebben pl. megtörténik, és aki látja látja, aki meg nem látja, az nem látja.
komedias.blogspot.com/2009/04/atirat.html

Luczifer 2010.04.02. 17:13:24

Oravecz azt mondja, hogy az alkotói folyamat „önnemzés” és ennek útján jön létre az irodalmi mű. Általában mondja. Ahogy általában születnek a gyerekek. Az anyjuk szüli, miután szerelmeskedett. Nem a gólya hozza! Ennek a folyamatát le is írja. Az irodalmi művet eredményező furcsa szerelmeskedést. Ezt a magam szerény képességeivel interpretálom. Lásd fenn. Ha egy könyvben egy komplett fejezetet beidéz valaki, akkor
1. hol van itt az alkotás öröme, örömszerzése, a szerelmeskedés, amiből lesz valami
2. ha örömet szerez a vendégszöveget ily’ nagykanállal mérő szerző, igazából ki szerez örömet? Ő, vagy az eredeti szerző?
3. Ha így beemelek szövegeket, akkor mondtam valamit, ami nekem tetszik, amit a magaménak érzek, de nem hoztam létre irodalmi művet. Kimarad az önnemzés. A szerelmeskedések sora. Ez maximum örökbefogadás.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 20:18:45

Messzemenően nem értek ezzel egyet! És sajna, semmi esélyem, hogy megértethessem, miért, olyan masszív és kötött ez a megközelítés!

Egyébként is én Spiróval értek egyet, aki azt mondta, hogy a szerzői jog egyenlő a művészet halálával. És nagyon torz dolog azzal jönni, hogy milyen remekül össze lehet vetni, hasonlítani József Attila és Kosztolányi egy-egy versét (mert voltak, akik ezzel jöttek), méghozzá a szerzők feltüntetése mellett is. Aki ezt mondja, az bizony összekeveri a szezont a fazonnal. Mert éppen hogy arról van szó, hogy új helyzeteben, megváltozott környezetben a leírt szó, az elgondolt gondolat is változik. És aki összehasonlításnak éli-véli a posztmodern "rátekintést" az éppen hogy a kor/korszak létjogosultságát kérdőjelezi meg. És annak az evidenciáját, hogy 50-100-200 évvel ezelőtt született művek egyszerűen nem képesek ugyanolyan módon, ugyan abban a vonatkozási, vonatkoztatási viszonyban "megcsillanni", ahogy anno, a megszületésük idején. Vigyázat, itt nem a "megcsillanásuk" lett megkérdőjelezve!!! Arról már nem is szólva, hogy mindenkiben másként érik meg, mást és mást vonz, hoz és ragad magához egy-egy műalkotás, avagy annak egy-egy részélete. Már miért ne lehetne azt beépíteni, és úgy felmutatni, ahogy az bennünk egy egészen más és új minőséget létrehozva beágyazódott. De azt is válaszolhatom erre a suta és nagyon rossz gyerekcsinálós analógiádra, hogy az, amivel "dolgozunk", az a petesejt, az a spermatömeg, az bizony már mind-mind az aktust megelőzően már megvolt, létezett és létre jött, méghozzá másvalakik által "összehordva"!
Egyébiránt meg alkotás egyszerűen lehetetlen befogadás nélkül, kvázi szorosan összefügg vele. De én nem akarlak téged (sem) győzködni, egyet viszont igencsak kételkedve fogadok ezek után, mégpedig azt, hogy érted Esterházyt! :)

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 20:27:10

p.s.
Sigfrid Gauchot a Német Írószövetség jogásza egyébként tájékoztatta (amit maga Gauch is elismert) , hogy egy szerzőnek saját művészi vállalkozásának keretében joga van szerzői jogilag védett szövegeket saját művében alkalmazni akkor, ha egyértelmű, hogy az idézetek az ő művészi önkifejezésének részét jelentik.

Luczifer 2010.04.02. 21:09:48

Az hogy ki hogyan viszonyul a szerzői joghoz azt egy egyszerű kísérlettel kipróbálhatod. Kezd el kiadni a saját neved alatt először Esterházy, majd Spiró összest. Ha az akció megkezdése után egy héttel nem ismered meg Budapest, illetve Közép-kelet Európa vezető ügyvédeit vadmacska legyek. És szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem érdekel. Mindenki azt lop, amit tud, és amit nem szégyell. Amit én mondtam, hogy ez a technika megfosztja az álszerzőt az alkotás örömétől és a trükközése nem hoz létre irodalmat. Akkor se, ha ennek a látszatát kelti. Ha ezt hablatyok hegyei „igazolják” A Bibliát sokan másolták, de igazából azok írták, akiknek a szövegeik fennmaradtak, és nem azok, akik utoljára másolták le. Ők az alkotók. Ők azok, akik kultúrát teremtettek. Nem a másolók. Mi ezen az érthetetlen?

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.02. 21:31:01

Ne, ez ezért már vérciki! Úgy tűnik a közelébe sem sikerült jutnod a lényegnek.Te mégis miről beszélsz??????? Itt egészen másról van szó, nem arról, hogy bárki is el kívánnná vitatni valaki mástól az alkotását. itt prioritásokról van kérlek szó!

A vendégszöveg beágyazása pedig egyfajta hipertextet hoz létre: kommunikál a környező, a vele egynemű, azonos értelmezési tartományában értelmezhető világgal. Azaz irodalom az irodalommal, könyv a könyvvel, szöveg a szöveggel. A vendégszöveg használazát lopásként értékelni bizony, kifejezetten dilettáns olvasat. Hiszen még csak nem is feltételezi, hogy a regény képes önálló világgá válni. És azért is dilettáns, mert képtelen belehelyezkedni a regénybe, amiért is folyamatosan azon kívüli kapaszkodók után kutat.

www.hirado.hu/Hirek/2010/04/02/13/Nincs_semmifele_Esterhazy_botrany_Nemetorszagban_.aspx

Luczifer 2010.04.03. 05:18:12

Nézd a szerzői jogot nem én hoztam be, hanem te. Erre reagáltam. Én n-szer leszögeztem, hogy nem érdekel. De neked ez valamiért tetszik. A blog témája egyébként pedig az alkotás volt. Engem ez érdekel. Ki az alkotó? Akkor is, ha ezzel képtelen vagy foglalkozni, helyette hozod a tőled megszokott rögeszmés mellébeszélős arroganciádat. Te ezt tudod, én ezt érdemlem. Jön a Húsvét remélem sok locsolód lesz.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.03. 09:52:23

Nem részletezem, hogy mi a mellébeszélés, mert remek kis példáját mutatod fel itt fent. Nem kell hozzá nagy szakértés, hozzá, hogy a benne lévő tárgyi butaságokat és nem mellesleg a sértődöttség jeleit bárki ne ismerhetné fel benne. Ha valami arrogancia, hát ez az. Hogy miként választható szét alkotás és alkotó, hogy mennyiben jelenti vagy sem a "bíróság majd eldönti" tartalmú kitételed a szerzői jogi megközelítést, azt nem hiszem, hogy bárkinek magyarázni kell. Talán még neked sem, ha nem rágtál volna be azon, hogy érdemi érvekkel nem tudtál előhozakodni azokkal szemben, amiket leírtam. Ugyanis nem az a kérdés, hogy azoknak van-e igazuk vagy sem, akik egyik vagy másik állásponton vannak a vendégszövegek alkalmazásával, a posztmodern technikákkal kapcsolatban, hanem hangsúlyozottan arról, hogy értik-e, miről beszélnek, és érvekre érvekkel válaszolnak-e! És ha nem megy, akkor sértődöttség helyett ezt belátják, avagy elterelve a témát nekimennek a másiknak a különböző személyeskedő megjegyzéseikkel.

Kedves Luczifer, ne bomolj, és főként ne aggódj, helyre kis kirándulásunk lesz nemsokára a hegyekben. Locsolkodni meg mifelénk soha nem szoktunk, nálunk ez a hagyomány, na meg a sok beszélgetés és együttgondolkodás, móka kacagás, És hát, alapvetően az ember ezektől nem hervad el.::)))

Végül, ha valóban érdekel az általad felvetett téma lényege, akkor ajánlom, hogy ásd bele magad egy kicsit a nyelv jelentéshordozó és jelentésteremtő mibenlétének kéréskörébe, hogy mit is tesz az irodalomban ábrázolni vagy kifejezni, és mit létrehozni a tárgyát. Azután gondold át újra azt, amit írtam. És ezt nem azért mondom, hogy egyetérts velem, hanem, hogy plasztikussá, kitisztulttá váljon számodra, miről is beszéltem és miről nem beszéltem.

Kellemes locsolást neked! :D :D :D

gof.ri 2010.04.03. 10:34:25

Ha a vendégszövegek alkalmazása lopás, akkor a világirodalom egyrészt tele van tolvajokkal, kezdve magán a nagy William-en. (Arról nem is beszélve, hogy akkor a tudományos és szakirodalom is lopás, sőt, a filozófia is, hiszen akármerre néz az ember, mindenki használja más gondolatait - a megfelelő hivatkozásokkal persze, ahogy Esterházy is.)

Ha pedig tényleg az a kérdés, hogy hol rejlik az alkotói invenció egy vendégszövegeket használó szerző esetében - nos, bár ez a kérdés bennem soha fel nem merült, de próbáljuk meg.
A lényeg ugye itt (ahogy a linkelt anyagokban is olvasható) nem a vendégszöveg láthatatlansága, hanem épp ellenkezőleg. Az új kontextusba helyezéssel és a más szövegekkel való körbevétellel olyan új jelentésrétegek tárulhatnak fel, amik másképp nem voltak/lettek volna/lennének észrevehetőek. Az új kontextusba helyezés pedig egyfajta átértelmezés, ami lehet ugyanolyan invenció és kreativitás, mint mondjuk egy szűzúj történet/kontextus megalkotása.

Ha abból indulok ki, hogy a vendégszövegek használata nem alkotás, akkor (nagy általánosítással) mondhatnám azt is, hogy mondjuk fölösleges a színház, hiszen semmi újat "nem talál ki" ahhoz képest, amit egy drámaszöveg leír.
Éppen ezért ez az egész cirkusz nagyon emlékeztet engem mondjuk a Bartók-jogörökösök állandó balhézásaira vagy a Pál utcai fiúk-film kapcsán Horváth Ádám nyilatkozataira.

Optimális esetben a szerző útjára engedi, ami írt. Azaz közprédává/közkinccsé teszi. Szerintem ez így normális.

Luczifer 2010.04.03. 12:53:02

Hálás vagyok Gofrinak, hogy arról is véleményt mondott, ami engem érdekel.
A lopás / nem lopás-ról a magam részéről n-szer leírtam, hogy nem érdekel, de egy halom félreértés megköveteli, hogy visszatérjek hozzá, ezt tényleg a bíróság dönti el. Ha eldönti. Amit ehhez plusz hozzáfűznék, hogy a lopás tényét nem az határozza meg, hogy ki csinálta, kik csinálták, sokan, vagy kevesen, hanem az hogy a dolgot a tulajdonos beleegyezése, tudta, engedélye, stb nélkül, jogtalanul elvette-e valaki, vagy sem.
Hogyan képzelhető el a szellemi termékek előállítása, ha nem jut az előállító jövedelemhez? Mert amit csinál az közpréda/közkincs.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.05. 09:01:30

@Luczifer:
Úgy, hogy - amint arról már az előzőekben szó esett - prioritásokról van itt szó és nem kizárólagosságokról. Ezt a vendégszöveg "vendég" tagja is pontosan mutatja. Továbbá úgy, kedves Luczifer, hogy a "közpréda/közkincs" az itt metaforaként szerepel. És persze leginkább is úgy, hogy bele kell gondolni, mit jelent az, amikor egy író a saját gondolataival, tálentumával megteremti az általa írt regény tárgyát, amiből is egyértelműen következik, hogy a beépített vendégszöveg annak szerves és elidegeníthetetlen részévé válik. Ezt próbálja fentebb Gofri is magyarázni, de amint látom, nem sok sikerrel. :(((

Luczifer 2010.04.05. 10:38:40

Megítélésem szerint a dolgot a következő két szempont szerint lehet vizsgálni
1. Üzlet. Kapitalizmusban a könyv jövedelmet biztosító árú. A könyvpiacon élményt árulnak pénzért. Azt illeti meg a jövedelem, akinek a tulajdonát képezi az élményt biztosító dolog, a könyv szövege. A szereplők a lopást / a nem lopást ebben az összefüggésben értelmezik. És jól teszik. Ha itt nincs rend, összedől a kultúra finanszírozhatósága. Éhen halnak a szereplők eladóstól, kiadóstól szerzőstől, es akkor nincs se vendégszöveg, se posztmodern, se semmi. Itt nem lehet kényszeregyesüléseket létrehozni. Azzal, hogy valaki megjelentetett egy árút, amin dolgozott n órát, hónapot, évet nem kényszeríthető arra, hogy tűrje mások beépítik építheti a saját portékájukba. Ráadásul ellenszolgáltatás nélkül. Oda volt írva a hivatkozás! Ugyan!  Ez világosabb a Napnál. Ebben a szférában nincsenek metaforák, szolgáltatások, ellenszolgáltatások, határidők, üzleti tervek, marketing stb. van. Olyannyira nincsenek metaforák, hogy a szerzők se fogadnak el pénz helyett metaforákat. De ez engem még mindig nem érdekel, de muszáj, vagyok mondani. A nem piaci alapon szerveződő intézmények esetén ez másképp történik. Tehát ne tessék azokat a példákat ide venni.
2. Az alkotás folyamata. Itt jön be, hogy a befogadó azonosul a szöveggel, ami hozzá tartozik a művészi teljesítményhez, mintegy megkoronázza azt. De ez az azonosulás a befogadó azonosulása, ami passzív azonosulás! Itt az azonosulás lényege a már meglévő szöveggel való azonosulás. De az alkotó azonosulása aktív azonosulás. Azzal azonosul, amit teremt. Amikor alkotóként jelentkezik akkor a maga teremtette szöveggel való azonosságát kínálja. Ha nem ezt teszi, akkor valakinek a rajongója és nem alkotó. Gofri megértette a kérdést és megítélésem szerint egy felemás választ adott. Összemosta a két azonosulást. Megítélésem szerint ebben téved. De ha nem téved akkor is felmerülhet, hogy a vendégszöveggel a műnek társszerzője lett és azt a társszerzőt jövedelem illeti. Ez utóbbi eldöntése az illetékes bíróságok, vagy peren kívül az érintettek feladata.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.04.05. 11:34:36

- Szerző, alkotó ????
- Társszerző, társalkotó ????
- Befogadás, azonosulás, elidegenítés...????
- Shakespeare ???
- Brecht ???
-"A nyitott mű", a kölcsönhatásokban élő művészi produktum???
- A posztmodern ???
- Az inetrextualitás ???
- A posztmodern szövegkezelés???
- A beépített keletkezéstörténet, önreflexió, magamagyarázat, estébé....????

***

Egyébként pedig a kultúrához, a kulturális javakhoz, a művészethez, benne az alkotó-alkotás folyamatához, mibenlétéhez való viszony , a kulturális viselkedés , akár a kiválasztás, a befogadás , akár az értelmezés rendszere/folyamata tekintetében a társadalmi háttér , azaz a neveltetés és életsors, a társadalmi helyzet, és mindezek szubjektív értelmezése, az értékrendszer, a világnézet /mentalitás , ésatöbbi összhatásának a függvénye. Méghozzá össztársadalmi és egyéni szinten is. Ettől függetlenül és ettől függően - ahogy arra Gofrival utaltunk, ebben a vonatkozásban a helyzet szerencsére nem olyan rossz, ahogy az a posztból és a kapcsolódó megjegyzéseidből kitűnik.
:))))
süti beállítások módosítása