Nézegetem a blogokat. Érdekel, hogy ki hogyan csinálja, mit akar, és amit akar, azt meg tudja-e valósítani. Nézem, hogyan irányítják, akik irányítják a párbeszédeket, miért hagyják azok, akik hagyják a hozzászólások szabad hömpölygését. A közlések hatékonyságát megalapozó eszköz, cél harmóniáját keresem. A délután mottója: tanuljuk meg a szakmát, ne csak szeressük! A cél elfogadható, és ha a megvalósítás nem is fog úgy sikerülni, mint a tegnapi gitárzseninek az övé, de talán nem kell majd szégyenkezni. Erre azért van esély. Azonban ez még odébb van! Nézzük egyelőre a szorgos munka melléktermékét!
A tanulás, az adatgyűjtés nem szórakozás, hanem fegyelmezett munka, nézem azt is, amit nem szoktam nézni. Sorra kerül a Bombagyár. A legnagyobb meglepetésemre sehol. 2009. november 9-én a blog kimúlt. Nekem meg nem szólt senki! Egyszerűen nincs. Illetve van, de már csak az archív, a halott aszalódó test, az élet kiköltözött belőle, új bejegyzések nem születnek. Ez már a múlt, gondolom és ebben is, mint oly sok mindenben tévedek. A blog kimúlását az eseményhez illő záró buli, tor, követett, amiről videó készült. A videó fenn van a youtube-on, ahova az utolsó utáni kommentekből link vezeti a nyájas olvasót. Az érdeklődő – ez esetben én – egyet kattint, és máris hallhatja, láthatja a blogközösség utolsó sötét pillanatait. Annyira sötét, hogy egyenesen láthatatlan. A konspiráció, vagy a technika stílusegységet szül! De az ember nézi, mert ezért jött, és miközben nézi a magukat folyamatosan bíztató, dicsérő öntemetőket, a kép jobb alsó sarkában a videó letöltéseinek számáról is értesülhetünk: 924. Egy jó hónap alatt ez a videó az én kattintásommal együtt 924-et produkált. (A Bombagyár se állhat sokkal jobban.) Velem együtt max 924-en voltak kíváncsiak a közelmúltban még az ultrák zászlóshajójának hitt fórum temetésére. Feltételezve ezzel, hogy nincs csoportos videó nézés. A tegnapi állócsillag porlad. Valószínű, hogy e porladást, az egyéb ultra fórumok okozta verseny hozta, de ha ez így történt, akkor az a jó hír, hogy van verseny. És ha van verseny, akkor nem csak a Bombagyárról szóló videókból lehet havi 924 kattintást produkáló közlést csinálni. És akkor …, És akkor …, Tehetség és akarat kérdése.
***
Beszélgetés közben említem, hogy a TomCat-ről lesz egy bejegyzés. A dídzséről?! Ja nem ... tudom a ... Ki az? Papírsárkányoktól ijedezünk. Vagy a tehetségtelenségünktől. Annak a tegnapi srácnak a videóját bő tíz hónap alatt 5,48 millióan nézték. Le lehetne ülni gyakorolni.