„…Mi tüzeli, fűti, hajtja a lordokat …, hogy arisztokrata létükre ennyire vérükké lett könnyűséggel … ilyen közvetlenül ágálnak a nép között, ennyire elfogódás nélkül, amit pedig rendesen érez az úri rendből való, ha társadalmilag alatta álló osztályhoz járul kérni? (…)Ez a csodálatos fürgeség, … az ország szempontjából áldásos, mert innen van, hogy nehéz volna megmondani, hogy a mai Anglia szociális alkotásai, progresszív intézményei liberális vagy konzervatív alkotások-e? A gyári törvényhozás, a nő- és gyermekvédelem, a szociális biztosítás, a parlamenti választójogi reformok épületében ugyanannyi tory tégla van, mint whig (…) Nem gyáváskodnak az új reformeszmék miatt s nem riasztják el magukat balsejtelmektől …, sőt hajszolják és kergetik ezeket, hogy …, alkothassanak ők is, hogy fölülmúlhassák még radikális ellenfeleiket is. (…)
A demokráciában azé a vezető szerep, aki a legakcióképesebb, s ez meg az, aki legnagyobb javaslat-raktárral s a legnagyobb agilitással megy a választóközönség elé. Az angol lordokban mind a kettő megvan; ők oly tereken is sikerrel versenyezhetnek, melyek a szélső radikalizmusnak monopóliuma szoktak lenni. (…)E nélkül nem lehet a hatalom reális, s ezt örök időkre nem pótolhatják az alkotmányban írt előjogok. (…)Ha ez jellemzi a lordokat, s ez adja politikai erejüket, nem tudok arisztokráciát, mely távolabb esnék tőlük, s kisebb javaslat-készlettel és kevesebb energiával állana a nagy néptömegek elé, mint a magyar. (…)Nincs egyetlen egy se a reformeszmék között …, mit a magyar úri rend kezdeményezni mert volna. Egyet sem vállalt …mind-mind a korona és a demokrácia javaslatai és munkája. (...) Széchenyi István, ki mindenben angol tory-iskolát járt politikus volt, hasztalan hirdette a reformokat s hiába biztatta osztálytársait (...)
Mert, hogy egy politikai csoport a nagy tömegeket közvetlenül igazgathassa s demokratikus keretekben valóságos hatalma legyen, meg kell lenni benne annak a lelki diszpozíciónak is, mit a mai társadalom politikai versenye fejleszt ki és közös sajátossága mindazoknak, kik ez intézményekben élnek és ezek által érvényesülnek. …”