Az öngyilkosság nem igen érdekel,
sem a megtörtént esetek, sem mint lehetséges megoldás nem hoz lázba. Talán még leginkább, mint társadalmi jelenség az, ami elgondolkodásra késztet, de azért se vagyok oda. Most mégis ez a téma. Az ok, hogy rövid, egy-két hónapos időtávlatban a minap a harmadik mondjuk ismerősöm nyírta ki magát. Az első egy kisiklott életpályának vetett – félek elhamarkodottan – véget, a másodiknak a betegségek okozta földi szenvedésekből lett elege, a harmadik más, ez a lehetőségek újjászületését szolgálta. A szóba kerülő öngyilkos F. házas, gyerekkel, anyóssal rendelkező középkorú személy. Hiába keresett jól a pénz elúszott. Hova? Mire? Senki sem tudta, senki sem tudja. Állandó pénzzavarral küzdött, amit környezete megszokott, amit senki sem vette komolyan. Egy alkalommal elmondta, hogy megoldja a családja életét, köt egy nagyértékű életbiztosítást. Ha ő meghal, mindent rendezni tudnak, mindenki visszakapja az életét annak összes esélyével. Bólogattunk hozzá, hogy ez egy remek ötlet, csak figyelni kell a határidőket és kölcsönkérni az esedékes biztosítási díjakra. Ennek megoldhatóságát reálisnak ítéltük. Lehet, hogy röhögcsélve. A halála előtt beszélgettem vele, mondta állása veszélyben, eljött az idő, meg kell halnia. Én vágtam egy grimaszt, jelezve, hogy hagyja a hülyeségeit, beszéljünk másról, amiből ki lehet valamit hozni. Ő tudomásul vette álláspontomat, és befejezte az unalmasnak ítélt fejtegetését. Új témába nem kezdtünk. A hétvégén – mesélik - a határidőre, az összegekre figyelve, kölcsönből átutalta a biztosítónak a díjat, kikészítette a kötvényt, leírta, hogy hol, mit, kivel kell majd intézni, mindenkitől elbúcsúzott majd még aznap este felakasztotta magát. A házastársa eközben dolgozott, anyósa, gyermeke a másik szobában vélhetően tévézett. Reggel találtak rá.
***
Munkahelye – mérési eredmény – csoportnak alig nevezhető emberhalmaz volt. Ugyanakkor a halmazon belül volt egy valódi teljesítménnyel rendelkező centrum, amely F köré szerveződött. Stabil emberi kapcsolatai, fontos és jó szerepei voltak. Bő egy éve ez a társaság megroppant, majd teljesen fel is bomlott, a tagok szétszéledtek. F. egyedül maradt. Személyiségét – ugyancsak mérési eredmény – a társas kapcsolatok hatékonyságát szolgáló vonások dominálták. A tesztek, mint jó teljesítményre képes személyt azonosították. A frusztráció toleranciája, a szabálykövetési hajlandósága azonban alacsony volt. Közérzete - különösen az utóbbi időben - mindig a kritikus szint alatti értékeken mozgott.
