A nép nem akarja beoltatni magát, mert a népet manipulálják – zengi a rádió a hétvégén. A nép – hétfőn – elmegy a háziorvosához,
aki örömmel felírja az oltóanyagot majd tájékoztatásul közli, két nap múlva a rendelési idő előtt félórával jöjjön vissza és egy ezresért beadja. A nép jóban van orvosával, szívesen megteszi, jön-megy ahogy kérik. Az ezressel sincs gondja, csak azért említi, hogy jelezze ott az érdekeltség a rendszerben, amit vevő szívesen ad, amit a szolgáltató szívesen vesz. A nép elszalad a patikába, ahol kiváltaná az oltóanyagot, de a fiatalasszony széttárja a karját, momentán nincs, de talán pénteken lesz, adja oda a nép a receptet, kap sorszámot, telefonáljon, mikor jöhet. Mint 82-ben karácsony előtt, amikor a nép legot akart venni. Közben szakszerűen tájékoztatják a népet, hogy a szérum nem a nagykertől jön, külön hozzák, ezért nem tudja, hogy mikor és mennyit. Ők rendeltek. A rádió bemondja, hogy igen, a patikák rendelnek, de rosszul és keveset, húsz ampullát egyszerre. A szállító nem tud minden nap menni. Ezért kevés a bolti készlet. Meg lehet, hogy nincs elég legyártva, teszem hozzá magamban, mert ugye az egész fővárosban nincs egy darab se. A patikus mindenesetre szívesen árulja a portékát, amelynek az ára pont a duplája a másik influenza elleni oltásnak. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy elosztásra, értékesítésre van ösztönző forrás. A szereplők itt is lelkesek. Csakhogy a rendszer, amiben mozgatják, az egy túlcentralizált hiányt termelő szisztéma, amibe ha ösztönzőket rakunk, se megy, mert nem ez a természete. Most például a keresletélénkítő marketing, propaganda, ismertetés - nem kívánt rész törlendő - maradt el. A következő gond ott lesz, hogy parancsra beindul az egyedi elosztás, az egyedi kiszállítás, de ez drága lesz, és miután felemészti az erre szánt nem kevés forrást kiderül, hogy a buli ráfizetéses. Aztán, de ne mindegy, ennek a járványnak is vége lesz egyszer kicsit több rizikóval, kicsit drágábban, mint kellett volna, de vége lesz.
