Na, de kérem, ebben a történetben mégis , ki oktatott ki kicsodát, és ki ragaszkodott a saját véleményének kinyilvánításához unos-untalan? És vajon a szőke óriás nem cselekedett, nem oldotta meg a helyzetet? Hülyén nézett volna ki, ha akkor és ott nekilát téged megtanítani utánfutóval tolatni! :)) Az pedig, hogy a nagy igyekezetben vele is megesik, hogy 20 centinek látja a 2 centit, hát istenem, ez minden autós paklijában benne van.
A svéd és a magyar álomról ,meg az jut eszembe, hogy: ""Olyan szövetből
Vagyunk, mint álmaink"
Shakespeare

:D

Az én, ködös múltból előszedett történetemben senki, semmire, senkit sem oktatott. Voltak urak, akik elegánsan viselkedtek. A történetemben a svéd óriás peches volt, de elegáns. A pesti suhanc meg mázlista. Egyébként meg a svéd szerint ő is elegáns volt. Flamós, de elegáns. Ha ez nem igaz, nem jött volna elő a történet. Mert van szégyenérzet is. Tudok, és akkor is tudtam utánfutóval tolatni. De ha akkor ragaszkodtam volna pillanatnyi kudarcom ellenére ennek bizonyítására egy koravén impotens akarnok lettem volna. De nem voltam az. Ma se vagyok akarnok. :) A magyarázattal a közérthetőséget szolgáltam. Vannak olvasók, akik ezt hiányolják. :)

Nem értem , miért is ne ragaszkodhattál volna a tolatás újrapróbálásához, ha akkor is és még ma is állítod, hogy tudsz és tudtál utánfutóval tolatni ? És akkor - bár a saját megítélésed szerint - egy koravén impotens akarnok lettél volna, viszont nagy valószínűséggel megkímélted volna a másikat attól, hogy tulajdonképpen miattad nekimenjen a betonoszlopnak. Ráadásul mindez szerintem, semmiféleképpen sem elegancia kérdése! .:)))

Mert kedvesen felajánlotta, hogy segít. Ha elutasítom, erősködöm, egy nem különösebben érdekes vetélkedésben bizonygattam volna a képességeimet és pitiségemet. Nem kell mindig nyerni. Egyébként nem miattam ment az oszlopnak, hanem mert nem figyelt. Ha egy pitypangot néz, akkor a pitypang a hibás? Elegáns egyébként a svéd apuka volt. Lehülyézhetett volna, bűnbakká nevezhetett volna ki – lásd tenmagad - de ő csak mosolygott. Ez egy nehéz feladat – mondta, mondom.

Ki beszél itt bűnről, meg bűnbankról???? Ez is árulkodik arra nézvést, hogy ez bizony igencsak erőltetett "konklúziógyártás" volt. Azaz, az, amire te ki akartál itt lyukadni, az ebből a sztoriból egyáltalán nem következik olyan nyilvánvalóan, sőt, mint ahogy azt látod vagy látni szeretnéd. Már ez a "Ha találkozunk egy hülyével - aki vagy az, vagy nem ..." is jó kis túlzás volt, nem is igazán érthető - már az alapsztorihoz képest ! ::))

Világos! Én vagyok a hülye.

@Luczifer:

Hát nem pont azt írom, hogy " túlzás" volt?

Te, Lucifer! Itt sem a helyzetben résztvevő karakterek, sem pedig maga a helyzet nem hordoz semmiféle drámaiságot a világ előbbre jutására vonatkoztatva - legfeljebb a svéd muksóék lakókocsijának előbbre jutására vonatkozóan - , hogy efféle következtetésekre lehetne jutni. Szóval az a problémám, hogy a konklúzió és a történés között nincs meg az a viszony, kapcsolat, de mondhatjuk túl gyöngének is, ami érvényessé tenné a levezetést. Ugyanis tét hiányzik, avagy túlontúl kisszerű vagy jelentéktelen ahhoz, hogy ekkora mondanivalót hordozhasson, vagy legyen kiszűrhető belőle. Hozzáteszem persze, hogy indokoltan! Mert indokolatlanul ezek nap mint nam megesnek ugye, mint pl. a "hol voltál, elkéstél, már nem is szeretsz, biztos szeretőd van" típusú következtetések.

Továbbá, bár te egy saját történést dobtál a klaviatúrádra, én mégis tőled elvonatkoztatva, önálló történetként olvastam. És nem értem, miért van az, hogy állandóan magadra vonatkoztatsz olyasmit, amit én nem mondtam? Én pusztán a történetedről szóltam, és a svéd és a magyar álomról beszökött , asszociációmmal is a most leírtakra utaltam.
:))

JAJ! szegény svéd (álom, ez egy rémálom...)
de a hozzáfűzött kommentet nem értem...
(ill. nem érzem kompatibilisnek a történettel)
remélem segitett a magyar (álom) a svédnek... utólag...
vagy legalább ő is sajnálkozott...

(de most látom, ezt is utólag, hogy Malvina már elmondta -egzaktul -ezeket (is):)
azért itthagyom erősitésnek :) ha nem is túl "elegáns"::::)

(persze a kontextust nem ismerem , csak sejtek valamit - de itt most úgy is csak a történetről volt szó...)

most látom a blog.hu -n hogy ez volt a 100. hozzászólásom:)!
(jubiláte!)

(nem is tudtam, hogy számon tartja :)

@malvina: A történetet huszonnégy éve mesélem. A hallgatóság eddig bólogatott és röhögött. Ők megértették. Te nem. Majd talán máskor.
@gond/ol/a: Gratulálok. :)

@Luczifer:

Azt nem állítottam, hogy ne érteném, hogy a történetet mire akarod kifuttani. Tehát most is értem. A véleményem lényege nem az volt, hogy nem értem. A hallgatóságot illetően meg, a többség soha nem bizonyít semmit. Hiszen sajnos a történetírást, -elemzést , dramaturgiát, drámaelméletet mind a mai napig nem tanítják az iskolákban, kivéve azt az egy-két drámatagozatos középiskolát, speciális egyetemet. Ez persze nyilván nem azt jelenti, hogy valaki, vagy valakik nem rendelkezhetnének a szükséges kompetenciákkal. De hogy ez tömegesen nem jellemző, az bizony tuti, és ez nem az én felfedezésem! De az is érdekes kérdés lehet, hogy vajon e hosszú idő alatt, a nagyszámú hallgatóságtól semmiféle kritikai megjegyzés nem érkezett a történettel kapcsolatban? Mert ha nem, akkor azért én a te helyedben gyanakodnék! ::)))

Vannak emberek, akik minden rendelkezésükre álló forrást legyen az szellemi, anyagi, társas arra használják, hogy kényszeres győzni akarásuk szolgálatába állítsák. A lehető legpitiánerebb dologban is Ezzel rontják a világ közérzetét. Győz az igazságuk, de szarabb a világ. A svéd úr és családja, én és családom nem ezt az utat választottuk. Ö nem küldött el a francba, én nem kezdtem üvöltözni, hogy én voltam itt először. Álljunk meg egy kicsit? Mehetünk tovább? Szólj! Nos miután mindketten a tőlünk telhetően elegánsan viselkedtünk ő pechére meghúzta a kocsiját. Az elegáns viselkedés nem véd az esendőségtől, nem attól értékes, hogy előnyt biztosít, hogy megjutalmazódik :), hanem önmagáért, azzal fizet, hogy kellemes interakciókat hozó mintává válhat. Ezt az én társaságomban eddig még mindenki felfogta.

Túl azon, hogy már megint nem arra reagálsz, amiről szóltam (hiszen épp az imént írtam, hogy nem a felfogásról, a szándék megértéséről, meg-nemértéséről van itt szó), jelesül a történet és konklúzió hitelességéről, érvényességéről stb. az azért elég érdekes, hogy a felvázolt helyzetben leírt (tanusított) svéd és magyar "viselkedést" illetően a leírtak egyedüli alternatívájaként említed, hogy "Vannak emberek, akik minden rendelkezésükre álló forrást legyen az szellemi, anyagi, társas arra használják, hogy kényszeres győzni akarásuk szolgálatába állítsák. A lehető legpitiánerebb dologban is Ezzel rontják a világ közérzetét. Győz az igazságuk, de szarabb a világ. A svéd úr és családja, én és családom nem ezt az utat választottuk. Ö nem küldött el a francba, én nem kezdtem üvöltözni, hogy én voltam itt először."

É sbizony vannak más emberek, akik számára ennél azért jóval több és más lehetőség is adódik, adódhat . És egyáltalán nem gondolom, hogy a te számodra is csak ez az egy létezne! Szóval itt van az a hézag, ami alapja a véleményemben leírtaknak!

Úgy tűnik. elég felületesen olvasod, amiket írok! Én olyasmire nem vetemednék, hogy azt gondoljam rólad, elolvasod bár, de nem tudod felfogni! Annál azért jobban ismerlek! Hiszen, ha úgy lenne, nemigen merülnék el veled ezekbe a vitákba ::))))