Kezdeném azzal, hogy beszámolok a szexuális életemről.
Én a magam részéről a nők iránt romantikusan vonzódó, monogám heteroszexuális beállítottságú feltűnően jóképű férfi vagyok. Ezen állításomat egykor édesanyám, ma a feleségem bármikor bizonyíthatja. Egyéb bizonyítási kísérletet láttad, hallottad, úgy gondolod, nem fogadhatunk el, tekintettel arra, hogy az így közölt vélelem az elvárásokkal, továbbá a többi elfogadott bizonyítékkal összevetve sem tartalmában, sem a levont következtetéseket illetően nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak. Mert a valóság az, amit én mondok, amit én látni akarok. Mint egy T Bíróság!
Na de nem mindenütt ilyen világos az élet körülöttem. A kutyafiúk például a legyet is röptében. A fiúlegyet, a lánylegyet, a párnalegyet és ha nem vigyázok, engemlegyet. A kutyalányoknál némileg más a helyzet, ők minden próbálkozót elzavarnak a túróba leszámítva egy pár napot, akkor viszont fűnek fának odatartják. A fiúk nem igen tudnak és talán nem is akarnak egymáson segíteni, a lányok viszont hol készségesen, hol unottan, de oda-oda nyalintanak.
Hogyan vélekednek erről a kutyák? Nem foglakoznak vele. Persze hallom ez tévút, mert a kutya nem ember, és ahogy ők élnek az alacsonyabb rendű, tehát tanulság nélküli. És ez bizonyos fokig igaz is. Ők jóval kevesebb szabállyal élnek és ezek a szabályok érintetlenül hagyják a szexuális életüket. Mindenki azt csinálja, amit tud. Megjegyzendő, hogy ez a nagy szabadság egy csöppet se veszélyezteti a kutyák fennmaradását, továbbá egyéb vonatkozású teljesítményeiket és hát a megbecsültségüket se. Ők így is büszkék lehetnek .
Mi, emberek, másként élünk. Mi azt tesszük, amit a kultúránk megenged. Rosszul mondom, mi inkább valahogy élünk és úgy ítélkezünk, ahogy azt szerintünk a kultúránk - a tekintély?, az erő? - megköveteli. Ez a bizonytalan rendetlenség következményekkel jár. A feladattal megbirkózni nem tudók frusztráltak, tanácstalan agresszívek és/vagy betojtak lesznek. Az agresszívek szabad jelzésre várnak. Ők azok, akik a torzságukból fakadó kegyetlenségükhöz keresnek egy „legitim” áldozatot. Konkrétan - itt és most - ők azok, akik a lenézetteket köpködni, megdobálni óhajtják. És ezzel - amire álmukban se gondoltak volna - megoldódik az életük. Egy másik, a vezetésről álmodozó erőt vél látni és erőt vél felmutatni - amit tekintélynek neveznek majd - s leszállítja a várva várt igazolást. Ez borzalmas, ez idegen az embertől. A betojtak beállhatnak a sorba bólogatni. És így Emberek lettek! Kultúremberek! A gnóm lelkek emancipálják egymást! Ez is egy kisebbség. Ők is arról álmodnak, hogy büszkék lehessenek.
