Mindenkinek mindig megvan a maga kisebbségi élménye,
mert mindenki kisebbség. Ezért akar aztán mindenki csatlakozni. A többséghez. Ami nincs, mert csak kisebbség van. Az elit is kisebbség, de annyiban különbözik a többi kisebbségtől, hogy ő sikeresen elhiteti; aki vele azonosul, az a többség, az a relatív többség, esetleg a holnap többségének a része. Vagy valami ilyet. Mindnyájan megtapasztaltuk, mindnyájan hittük. És ettől megnyugodtunk. De többen vannak, akik ilyen ajánlatot tesznek, tehát bárki alkotja is a többséget helyzete mindig veszélyeztetett, bármikor előfordulhat, hogy kisebbség lesz. Ezt elkerülendő a többséget mindig újra kell teremteni. A hitegetésnek nincs vége. Közóhaj. Akinek itt szerény a teljesítménye az lemarad a versenyben, az a peremre szorul. Durcáskodik, aztán vagy eltűnik, vagy visszakapaszkodik. Ha egy elit rosszul teljesít, leváltása rosszul szabályozott, nincs teremtésre kész konkurense, dominánssá válhat a söpredéknek nevezett kisebbség. Ha annyira rosszul teljesít, hogy mindenkit lezülleszt, akkor jön a tömeg, a söpredék a valóságos többség, ahol mindenki arcát veszti és kezelhetetlen kisebbrendűségben szenved. Illúziók nélkül. Hazugságban.