Egy roma ember bement a boltba kést vásárolni.
Egy normális boltba ment be, egy olyanba, amit azelőtt vasedénynek hívtak, amelyiket ma nem tudom, hogy, hogy hívnak, de olyan, mint régen a vasedény. Mondja, a roma ember; jó napot kívánok, vennék egy kést. Kést? Kést nem adok, sőt nem adhatok - szólt a boltos. Ön roma és a romák a késsel bűnöket szoktak elkövetni, cigány bűnöket. De én csak kenyeret szelnék, meg vesszőt vágnék, hogy ehessek, hogy alkothassak, hogy legyek! Nem úgy van az roma úr – oktat a boltos - a faluvégén véreid megfújják e veszélyes készséget és akkor mi lesz? Nem! Ez a Nem szolgálja a közjót! A kiszámíthatatlan jövő eshetőségeivel oly' bölcsen számoló boltosi határozat elszomorította, de annak igazát belátta. Ki tudja mit hoz a jövő? Ő nem. A holnap biztonságát veszélyeztető fogyatékosságát belátva fogta magát és kikotródott. A friss levegőre.
