Negyven év. Szép kor. Érett kor. A szépet nem úgy értem, hogy szép magas, hogy rekord közeli, meg ilyenek, hanem, hogy olyan, amikor még szép az élet. Az ember érzi ugyan a fiatalok leheletét a tarkóján, de nem nagyon izgatja. Jók vagyunk. Van esélyünk.
A születésnapra buli lett szervezve, meg lett híva negyven negyvenéves topmenedzser, akik elmondták, hogy mi lesz negyven év múlva. (Ebben már eleve ott a jó hír, hogy szerintük lesz negyven év múlva. Az, hogy ők is lesznek-e és, ha igen hányan, ezzel a kérdéssel ne idegesítsük őket.) Ha a sejtések beigazolódnak – szól a tudósítás – a 8-9 millió lakosú Magyarországon már nem fog gondot okozni semmilyen gázvita, ugyanis a fő energiaforrás a nap-, a szél-, a bio-, a víz-, valamint az atomenergia lesz. Hazánk vezető cégei jó eséllyel kínai vállalatok, vagy multinacionális cégek leányvállalatai lesznek. Az alkalmazottak pedig világpénzben kapják majd virtuális fizetésüket. A forint ingadozása helyett negyven év múlva már a világpénz árfolyama miatt aggódhatunk – mondta a negyven 40 esztendős. A tréfás kérdésre tréfásan. Ez így lesz – kattintunk máris tovább – leszámítva a világpénz árfolyamát, mert olyan – mármint árfolyam – a világpénz esetében nehezen képzelhető el. Vagy a világpénz nem lesz világpénz, csak annak mondják. Ez viszont elképzelhető. Negyven év alatt nem tűnhet el az, amit örökül hagyunk. Sőt, ha így lesz, az, amit örökül hagyunk, az mindenki öröksége lesz.