Öcsi. Személyes ügy. Szomszédok lehettünk volna, ha én korábban születek, vagy ő később adja el a házát. De ő korábban adta el és én később születtem. A legenda azonban ott maradt és végigkísérte gyerekkoromat. Öcsi üzente …, a mama majdnem kimehetett… volt nála a Lali ... Bécsben beszélt a Cucuval … Az utca olajozott sóderén játszott megannyi Puskás megannyi Puskással. Aztán jött a Tichy.
Öcsi pedig meghódította a világot. Újra és újra. A káprázatos sportsikereket követte az edzői pálya. A jobb lábát figyeld, a ballal csak sétálni tud – mondta a kispesti szöveget. A csapataiban élet volt. Vitray – azt hiszem nem voltak jóban – meséli egy interjúban, hogy Öcsi kiment a brazil magyar előtti délutánon a fiúkhoz. A hangulat dermesztő volt, előtte kaptak ki a portugáloktól. Várták az újabb zakót, a kivégzést. Öcsi beállt focizni és mesélt. Mindenki dőlt a röhögéstől. Szegény Sebes Guszti bácsi nem jött jól ki a történetekből. A végén búcsúzóul odaszólt, dögöljetek meg, de szépen. Nekem a másnapi mérkőzés az évszázad mérkőzése. Ez a pali a foci mellett még valamit nagyon tudott. Hogyan lehet valakiből annál is jobbat kihozni, mint amennyire egyáltalán jó lehet.