A piaci szereplők hajlandók öngondoskodásomról gondoskodni. Odaadom a jövedelmem 8%-át ezt befektetésként kezelik, ami most valamivel az infláció feletti hozamhoz juttat, amiből, majd valamilyen járadékban részesítenek. Ha ennek eljön az ideje. Ezzel párhuzamosan az ügylet előfeltétele, hogy a költségvetés hitelből – mert pénz ugye nincs, a költségvetés deficites – betegye ugyanezt az összeget a nyugdíjkasszába, mert az onnan hiányzik. Hogy kapjanak nyugdíjat azok, akiknek most jár. Ez világos, mint ahogy az is, hogy ha az állam hitelt vesz fel, ezért valami kamatot is fizet, valamivel az infláció felett. Mondjuk a személyi jövedelemadómból. Tehát keresek az egyik oldalt valamennyit az infláció felett, nagyjából annyi valamennyit, amennyit a másik oldalt betoltam. Közben persze fizetem a tranzakció költségeit. Nem nagy üzlet. Ráadásul költségevetés hiányt generál. Itt valamit kezdeni kell ez világos.
Hallgatom dr. Selmeczi Gabriellát, aki ebben a könnyen belátható szerencsétlenségben nem a rendezendő szerencsétlenséget, hanem a kiiktatandó tolvajlást véli látni és láttatni. Azt mondja, hogy 12 év folyamán a magánnyugdíjpénztárak tagjai befizettek 2.664 ezer milliárdot. Biztos így van. Ha a pénztárak nem tettek volna mást, mint kincstárjegyet vesznek, most lenne 3.264 ezer milliárd forint. Azt, hogy ezt valaki ki tudta számolni azt kétlem, mert ehhez a minden pénztár, minden tényleges tagdíjbefizetésének és a lehetséges vásárlásoknak a pontos időpontját, a még ki nem mutatott tételeket, stb. kellett volna naprakészen tudni, ami nehezem feltételezhető. De nincs időnk mélázni, jön a következő infó nevezetesen, hogy a pénztárak 210 milliárdot elműködtek és csak 109 milliárd volt a hozam. Ez így elsőre gyanús. Gyanús, mert a közzétett statisztikák szerint a magánnyugdíj pénztárak vagyona kb. 2.860 ezermilliárd. A befizetés 2664 + hozam, ami ez esetben 196 milliárd. Azt is tudjuk, hogy a működési költség sohase lehetett / volt 5,3%-nál több, most meg jóval kevesebb. Valahol 1-2 % között van. Mindenesetre ez csak kisebb szám lehet, mint 141,1 milliárd. Ez lenne a 109 milliárd? Félő, hogy valaki, valamit elgépelt és a hozam lesz a 210 milliárd és a költség a 109. De akkor nem igaz a megállapítás, hogy ezek mindent elműködtek = elloptak. De nincs időnk, különben se jöhetünk rá, menjünk tovább és jegyezzük meg dr. Selmeczi figyelmeztetését; az egyénnek rossz üzlet a magánnyugdíj rendszer, mert az állampapírok hozamát se kapja meg. Itt gyanús figurák garázdálkodnak. Tessék vigyázni!
Ajánlat és kritika II.
Az állami redisztribúció - ma még a társadalombiztosítás - mást, jobbat ajánl. Ő nem az öngondoskodásomról akar gondoskodni, ő direkte óhajt gondoskodni rólam. Ő kész a szóban forgó összeget javamra kimenteni a pénzpiacról. Ő vigyáz a pénzemre, jobban járok. Biztos igaz, de azért számoljunk. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy minden még negyven évig nagyjából így marad, csak infláció nem lesz, a kamat viszont 2%. Nem így lesz, de az arányokat, tendenciákat aránylag így is jól tudjuk érzékeltetni. Ha az inflációt is bevennénk a történetbe, nem történne igazából semmi különös, hiszen ilyen hosszú távon az infláció feletti 2%-os hozam különösebb optimizmus nélkül is feltételezhető.
Ha én most elkezdek dolgozni és negyven évig havi bruttó 200.000 Ft-ot keresek, akkor tőlem és a munkáltatómtól a társadalombiztosítás kap havonta 68000 Ft-ot. (Nyugdíjbiztosítási járulék 24%, nyugdíjjárulék 10 %) Ez egy évben 816000 Ft. amit a költségvetés az adóimból további kb. 64000 Ft-tal told meg. Összesen tehát 880040 Ft.-ot fizetek nyugdíjra. Ami évi 2 %-os kamattal számolva negyven év alatt 52 milliós vagyont eredményez. Ha a fenti feltételek mellett – 0 infláció, 2% kamat – a megtakarításaimból havi 200000 Ft-os sose lesz álom nyugdíjat akarok kivenni, akkor kb 28 évre biztosítva van az életem. És akkor engedjünk a publicisztikai nagyvonalúságnak. Azt mondják, hogy ma kb. 55 éves korban mennek az emberek nyugdíjba és a várható életkor 74 év. Az emberek tehát 19 évig nyugdíjasok. Hova kerül a fennmaradó 9 év nyugdíja? Hova lesz a közben sajnálatosan elhaltak pénze?
Dilemma és következmény
Most mondjam azt, hogy dr. Selmeczi lop, mint a magánnyugdíjpénztárak? Nem erről szó sincs. És ezt nagyon komolyan gondolom. De azt is, hogy a fenti számítások és a ráépülő lehetséges szövegek népámító hülyeségek. Az enyém is, a dr. Selmeczié is. Uszítani lehet velük társadalombiztosítás ellen, a piaci szereplők ellen, de másra nem jók. A magánnyugdíj pénztári konstrukciót tényleg kritika tárgyává kell tenni, de nem ilyen háziasszonyi logika mentén legyártott excel táblák alapján. A piaci szereplők hatékonyságát úgy, ahogy ő tette nem lehet megítélni, miközben az se vitatható, hogy működésüket nem úgy kellett volna szabályozni, mint ahogy szabályozták. (A rendszerbe nincsenek beépítve az növekedésre ösztönző érdekeltségi mechanizmusok, a kvázi átalányban elszámolható költségek pazarlást / trükközést engednek, nincs hathatós tulajdonosi képviselet, stb.) De a látható problémák korrigálása megoldható és még most se késő. Ha szétverik, akkor már igen.
A társadalombiztosítási nyugdíj viszont az egyénnek tényleg nem üzlet, azt állítani, hogy az, az érdeke, hogy ide vigye a pénzét egy vicc, de akár vicc, akár nem a közösség nincs meg társadalombiztosítás nélkül. Vétek ellene beszélni. Be kell láttatni, hogy ezt vállalni kell, a hatékonyságát javítani kell, de arról regélni, hogy ez a buli butaság. (Leszámítva, ha csoda történik és évi százszer fiatal munkavállaló bevándorol és elfoglalja egy másik csoda szülte munkahelyeket.) A két pillért össze kellene hangolni, de kuruzsló, találgatós dumákkal ez nem fog menni, mert mindenki mindenkinek gyanús lesz, mindenki mindenütt ellenséget, tolvajt fog látni, mindenki mindenkinek nekimegy és ezért mindenki trükközni fog ahelyett, hogy ezt az egyébként megoldható feladatot próbálná megoldani.
