Alkotmányt fogunk kapni. Most, vagy nem sokára.
De milyen lesz az új alkotmány? Amire úgy várunk. Ha várunk. De ha várunk, ha nem kapni fogunk. Olyan lesz, mint amilyenek most vagyunk. Vagy nem sokára. Rosszkedvű, hitehagyott, hol révedező, hol mérges, meg ilyenek. De leginkább hasznavehetetlen. Nem lehet más, mert belefogalmazzuk magunkat. És ezért lesz ilyen az alkotmány. Igaz viszont, hogy ünneplősben lesz ilyen! Bíborban, bársonyban. Mert egy szakasznyi díszest ki tudunk állítani magunkból. De ilyen lesz, mert nem lehet más. Mitől lenne más, amíg nincs irányunk, célunk, lendületünk? Amíg csak alibiből teszünk-veszünk, ezt-azt, amíg a múlt a program, amíg csak az egyik felelőtlen múlt tagadja a másik felelőtlen múltat és nem a jövő az egészet? Addig mi várható tőlünk? A helyzettől? Ha rám hallgatnának – nem hallgatnak – még várnánk egy kicsit. Hogy teremtésre kész állapotba jussunk. Juttathassanak. Hogy legyen alap. Bennünk. Mi legyünk az alap. Nem mi legyünk az alapban, hanem mi legyünk az alap. És most arra kezdenének tréningezni minket, hogy erre alkalmasak legyünk, hogy alkotni tudjunk, hogy trendet tudjunk váltani. Ez egyébként meglesz, erre előbb utóbb sor kerül, de most még nem tartunk itt. Megjegyzendő, ha az alkotmányt ilyen állapotban alkotjuk / kapjuk, akkor is szép büszke és boldog nemzet leszünk, legfeljebb egy kicsit később.
