Eddig tíz év alatt kellett 1 millió új munkahely.
Ez idő szerint 200 ezret megszüntetnek. Akkor, ha jól számolok, kell 1,2 millió. Itt lehet majd vitatkozni, hogy a korfa változik, meg lesz, aki nyugdíjba megy, meg lesz, aki hála istennek meghal, s az elkaparók piacára kerülve munkahelyet teremt. De minden optimista korrekció után is kell 1.150.000 munkahely. Egy főgazdag mondja ez nem gond, mert a szolgáltatások felszívják a kirúgottakat és megteremtik az újakat. A főgazdag Skandináviában gondolja magát, ahol a szolgáltatásoknak van piaca. Az egyébként méregdrága szolgáltatásoknak. Ahol a munkának nem csak becsülete, de ára is van. Nálunk nincs. Se ez, se az. A „se-se”-nek viszont következménye van. Jó egy hónappal ezelőtt vicces kedvemben a környezetemben lévő, jövőt váró vállalkozásoktól megkérdeztem, hogy mitől vennének fel egy, öt, tizenöt, és így tovább alkalmazottat. Mert ez kellene honunk felvirágozatásához. A stabilitáshoz. Milyen intézkedés kellene? A válasz a csend. Mondom, eltörölik a járulékokat. Ezentúl nulla. De nincs piac! Nincs perpektíva. A nulla is sok. Ha idejön még valaki, csak többen nézzük egymást.