Hankiss a Csapdák és egerek elején idézi Joseph Conradot „Illúziók nélkül élni, tiszteletreméltó, biztonságos, hasznos – és unalmas.
Ő ugyan ránk vonatkoztatva megváltoztatja a mondat végét, hogy nálunk ez nem unalmas, hanem veszélyes, de nekem az unalom szóval sincs bajom. „Meg akarok halni, de nem az unalomtól” Kellenek az illúziók. A veszélyest is értem, de akkor az unalom veszélyeztet. A pusztító depresszió. Felmerül a kérdés, hogy ez az illúziót elfogadó, sőt igénylő program milyen következményekkel jár, itt – ahol ne legyenek illúzióink – akiknek illúzióik voltak rengeteg bajt okoztak. Legyünk realisták! Velük a baj okozásában csak az illúzió mentesek voltak versenyképesek, azok a tiszteletre méltó, biztonságot hozó, a hasznosságukat napi gyakorisággal bemutató társaink, akik precízen újratermelték azt a valóságot, amitől minden gondolat semmitmondó, hamis illúzió. Veszélyes emberek. Közveszélyesek.