Én ugyan nem nevezném hülyének azokat, akik úgy gondolják, hogy itt "egy mondatról" van csupán szó, viszont sok egyéb - és nem dícsérő - jelzőt fel tudnék halmozni rájuk.Ugyanis ez is a primitív leegyszerüsítő ostobaságok közé tartozik, mármint azt gondolni, hogy ez az egy mondat az, amiről ez a vita szól. És éppen az efféle leegyszerüsítések mentén kezd el puszta politikai bokszba fulladni az e témáról való vita. De mivel az aláírás, a törvénybeemelés megtörtént, az idő majd megmutatja, hogy mire is volt ez a beemelés jó, illetve mire egyáltalán nem.

p.s.
Jómagam egy cseppet sem értek egyet a beemeléssel, és nemcsak azért, mert több kárt fog okozni mint sem, hanem azért is , mert álságosnak, képmutatónak tartom. Minden törvény és jogszabály a rendelkezézésre áll és állt az arra hivatottaknak ahhoz, hogy szankcionálják azt, amit szankcionálni kell. Ezzel szemben mi történik? Nem használják, nem alkalmazzák a jogszabályokat, a törvényeket. Tessenek csak körülnézni, mi folyik. És aki a mindenáronvaló és egyedüli kriminalizálással gondolja a legkülöbfélébb tudati állapotokat, az ismerethiányokat stb., stb. megszüntetni, nota bene észt tölteni a fejekbe, érzést a szívekbe, annak bizony se nyereg se ló nincs a segge alatt! Aki a börtönben hisz és nem az ember változtathatóságában, nevelhetőségében aki képtelen a saját háza táján emberi viszonyokat teremteni és mindent a jogtól és a törvénytől vár, az bizony nagy-nagy tévedésben van. Fontos dolog a törvény, fontos dolog a jog, de ahhoz, hogy bármit kezdhessünk vele először is embernek kell lennünk, maradnunk. Az pedig semmiféle parancsra, megfélemlítésre nem megy.

Hát én mindent el tudok képzelni, de hogy e mondat következtében akármilyen jog is sérüljön azt azért nehezen. Ha sérülni fog, sérülne az e nélkül is. És ugyan ez vonatkozik a Jobbikra. Biztos, hogy erről is fognak szólni, de ha soha senki meg se nyikkanna az ügyben, akkor is találnának ők témát bőven. És az se lenne lélekemelőbb. És hát találni is fognak. Nem ez lesz az egyetlen. Máskülönben nyugodttan lehet dolgozni a szélsőségek ellen. Mintha ez a mondat el se hangzott volna. És azzal, hogy elhangzott nem változtak sem a lehetőségek, se a kötelességek. Egyébként ennek a mondatnak az igazi jelentősége abban áll, hogy határozottan kifejezi a szolidaritást. A büntetőjog emberjobbító szerepében egyébként én se nagyon hiszek. De ez egy másik kérdés. Én ettől a hülyeség cunamitól estem hanyatt. Mi lesz a történelemkönyvekkel? Meg a Bíróságokkal? Meg áruló a Sólyom. Atyaisten!

Pont arról írtam, hogy nem egy mondatról van szó,hanem egy rossz logikáról, szemléletmódról stb. Számomra ez teljesen független a Jobbiktól, több oknál fogva is. Ez is nonszensz, hogy ilyen fajsúlyú kérdéseket alárendelnek holmi jobbikocskáknak és másoknak. és bizony, ha törvénybe iktatnak bármit is, az nem mibősíthető "el nem hangzottna", annak bizony komoly jelentősége, jelentésessége van. Legfeljebb a hozzá nem értők gondolják úgy, hogy mindegy, mit iktatunk törvénybe és mit nem. Mondjuk ebben az ostoba országban ezen sem vagyok meglepődve.
Egyébként meg tessék csak figyelni arra, amerre a fű valóban zöld! Ott él ugyanis David Irving, a történész holokauszt-tagadó.Ott, Angliában, ahol efféle bornírt törvény nem született ez ügyben. És láss csodát, a pasi nem jut szóhoz sehol,, mert Angliában a népek nem adnak neki teret mindehhez. És nem a törvényekre hivatkozva! Nagy difi kérem, nagy különbség! Ez azért annyira magától értetődő, hogy én még magyarázni is szégyenlem. És akkor még a tv-el nam is foglalkoztunk, miszerint vajon ki tekinthető a holokauszt áldozatának, és mi van azokkal, akik meg kifejezetten "díjazzák" a holokauszt megtörténtét... Szóval a sötétség országa vagyunk, és attól, hogy elkezdünk hazudozni a törvényeinkben, a törvényeinkkel, attól csak egyre sötétebb lesz bennünk és körülöttünk. ::(((( ::)))))

Én ezzel az egésszel nem akartam foglalkozni, de ennél szebb példát a vak mintakövetésre az életben nem láttam. Megemlítem, hogy egyetlen hely van, ahol a mondat a törvényi környezetében kerül említésre, és ez pedig itt, ez a bazár. Mindenütt másutt felböfögések. Úgy beszélnek róla, és lehetséges hatásairól, hogy fel sincs mutatva a szöveg!!!! Csodás! A mondat környezete sugallta problémát fel sem vetik. Nevezetesen, hogy ez a magatartás - a holokauszt tagadása - sérti a köznyugalmat, izgatás egy közösség ellen. És hogy ez a tényállás nehezebben lenne tisztázható, mint a nemzetgyalázás egyszerűen vicc. Ráadásul rossz. Ha ez probléma, akkor mi van a családon belüli erőszakkal, a gazdasági, közigazgatási stb. bűncselekményekkel? Azokhoz képest ennek tisztázása gyermeki feladat. Az Egyesült Királyság pedig mégiscsak a győztes nagyhatalmak egyike. Ott ezért más a világ. Németországban – amely példás demokrácia – van ilyen törvény.

Anglia legalább olyan "példás demokrácia" mint Németország. És ha Angliában - szerinted - azért nincs életben ilyen törvény, mert ők győztesek voltak, akkor Németországban meg azért van, mert vesztesek voltak. Ez bizony freud-i megközelítés, és mint ilyen, van benne valami. Méghozzá az, hogy Angliának ugye nem kell kitennie a kirakatba azt, amit Németországnak és a hozzá hasonló meghasonlott országoknak ki kell! Ki kell? Ez kérem formális humbuk, kompenzáció a lelkiismeret megnyugtatására. Ettől bizony önmagában ebben a vonatkozásban sem fog megoldódni semmi.

p.s.
És hogy ennek az egésznek bizony sok köze van a szólásszabadsághoz, azt az is pregnánsan mutatja, hogy itt is csak kettőnknek van a dologhoz hozzászólásunk. Tehát én semmiféleképpen nem ágálnék az ellen, hogy bármiféle butaságot beszéljenek is a témáról, mert a lényeg, hogy beszéljenek, beszélgessenek róla. Mert csak így tanulnak meg diskurálni, és csak a diskurálás, a komoly és mély dolgokról való beszélgetés juttathat el bennünket ahhoz az állapothoz, hogy efféle törvényi gyakorlatok ne történjenek meg.

Itt ketten, de a címlapon ezren! Németország pedig döbbenetesen dolgozza fel a nácizmust is és benne holokauszthoz kapcsolódó bűnöket. A német liberális demokrácia pedig tény és valóság. Törvényeiben, kommunikációjában, az intelligencia felelősségvállalásában, a gazdaságában stb. legalábbis megfontolásra okot adó példa. Nem tündérország, de sokat és sikeresen tettek azért, hogy maguk és mások számára élhető világ legyenek.

Ha a címlapon ezren is, a kettő itt akkor is kevés. És hiába a dicshimnusz Németországról, a témát érintően az semmin nem változtat. És nem csak azért, mert a körte az nem alma! Az ott van, ez pedig itt. Ők azért ebben az egészben speciális helyzetben vannak. Szóval ettől az én - és szerencsére még sok másoknak is - ezzel a hazai törvénykezési gyakorlattal kapcsolatos állásfoglalásom semmit sem változik.

Mondjuk én nem is akartam se a te se mások véleményét befolyásolni a honi törvényhozást illetően. Én azt vetettem fel, hogy egy mondat, úgy keltett vihart, hogy be se idézték, nem is olvasták. Úgy születnek elméletek, és a mondat várható csodás hatásairól forgatókönyvek, hogy nem is ismerik. A blogvilág autonómiája sehol. Felmondták a leckét. Amit valahol hallottak. Esetleg rendeltek.
Ha pedig Németország és Magyarország nem összehasonlítható, mert körte és alma, akkor miért hasonlítjuk Magyarországot az Egyesült Királysághoz. Vagy ők is almák, meg mi is. U.e. körtére.

Egyrész, ahol elhangzik ez a "mondta", ez a kibővített mondat, ahogy írod, ott azért egyáltalán nem biztos, hogy senki nem tudja, méghozzá elég pontosan, hogy mi van mögötte. Sokaknak nem kell magyarázni. Szerencsére. Ami meg Angliát illeti, ott nem az a lényeg, hogy hasonlítunk, hanem az, hogy ott a fejekben és a szívekben attól még rend van, hogy nem törvény mondja meg, hogy van-e helye D. Irvingnek a pulpituson! És ebben a vonatkozásban Németország rosszabbul áll, de erre értettem, hogy freud-i alapon valamelyest ez magyarázható. De ettől még én (és mások) helytelen gyakorlatnak tartom.

Nézd szerintem négy olyan blogban, amelyet több ezren olvasnak és több százan kommenteznek ott ez a mondat nem magától értetődő. Ott legalább + egyet a T Szerkesztőnek be kéne iktatni, ahol ezt tisztázzák. De nem iktatnak semmit, sehova. És a szövegekből kiderül, hogy azt se tudják, hol keressék. Meg hogy miről beszélnek. És ez a blog – az enyém – egy tudásszociológiai ihletettségű itt ez poén. Arról is van véleményem, és foglalkoztat is, hogy egy ilyen törvény kell-e, működhet-e, de az igazi öröm az volt, amikor láthattam, hogyan indulnak be az agyak. Egyszerre négy főbloggernél és kommentezőiknél. Csodás volt. Meg kellett volna állítani az idő, és lejegyezni. Mikor lesz még egyszer ilyen. Talán soha.
Az Egyesült Királyság régen veszített. Az ő tudatalattijukra nem szokás rákérdezni.

Igen, az igaz, hogy egy szerkesztően azért az ilyesmire ode kéne figyelnie! Ok. Az Egyesült Királyságot meg az igazolja, amit írtam: a jelen helyzet. És egyébként is! Soha senki és semmi nem lehet csak győztes és csak vesztes. Ezekben az élményekben mindenkinek rész van, az arányok és sajátosságokkal együtt illetve azoktól függetlenül. Kvázi az én kutyámat nem a farka csóválja! ::)))

De azután megy!

Ha ez így lenne , akkor bizony nem születhetett volna meg ez a helyre kis rosszalló szólás, hogy " Na, már megint a farok csóválja a kutyát!" :)))