| Polgár | Kispolgár | Nép (alávetettek) |
| disztingvált | törekvő | szerény |
| széles látókörű, könnyed | szű látókörű, feszélyezett | zavart, nehézkes |
| nagylelkű, nemes | kicsinyes, fukar | szerény, szűkölködő |
| nagyvonalú | korlátolt, formalista | jó szándékú, csiszolatlan |
| szabadelvű | szigorú | gyanakvó, bezárkózó |
| rugalmas, könnyed, magabiztos | merev, görcsös, kényszeredett | spontán, szókimondó |
| nyílt | aggályoskodó | kitartó, megbízható |
A „van”, és a „kellene” az életvilág terméke. Ebből a „van”-ból életvilágból jön az, akinek az életvilág és a rendszer közötti harmóniát – nagyjából harmóniát – meg kellene teremtenie. Itt és most, újjá kéne teremtenie. Hogy jussunk egyről kettőre. Azokra vár ez a feladat, aki nyakig ülnek az életvilágban, annak kötöttségeiben, ellenmondásosságában, akik az életvilág által gúzsba vannak kötve. Egy terméketlen életvilág által. (Kispolgár, alávetettek) De a rendszer sem bánik a kesztyűs kézzel a szereplőkkel. Ott is ott a történelem, a kötöttség, az elszabadult, lefojtott indulatok, a slamperáj. Várva az átépítésre. Tudom, ez más, más a logika, a célfüggvények is mások, a hűség / kötődés sem ugyanaz. A rendszer egy másik világ, de korántsem független az előzőtől. Ha lehet mondani; következmény. Annak, aki ettől szenved, aki itt új harmóniát akar teremteni, annak át kéne lépnie a saját árnyékán – életvilágán – hogy egyrészt ne szenvedjen, másrészt, hogy sikeres legyen. Hogy sikerre vigye a többieket. Mert ezzel a konstellációval nem megy. Ezt a vak is látja. De azzal, ha átlép az árnyékán, az életvilágon kívülre, rendszeren kívülre a semmibe lép, ott pedig nem hogy sikeres nem lehet, de egyenesen semmilyen. Tehát ma az új harmónia megteremtőjének, valami olyat kéne megtennie, amit semmi reális, reálisan nem motivál, amit, ha megtesz, könnyen pórul jár. Összegezzük; az előrelépéshez egy önsorsrontó álmodozóra van szükség. Egy balekra. Akinek véletlenül sikerül. Mert ő egy vak tyúk. De ez nem így van.
