Kövér Lajos – majd egy helyesbítés – László a falunkba látogat. Igen, ő.
A vendéget kora este a helyiség reprezentatív vendéglőjébe várta a község aktív polgár polgárainak népes csoportja. És én. Ő pontosan érkezett, majd ezt követően jó két és fél órát beszélt. Ez meglepett. Mesélt a hőskorról, a korábbi választásokról, mikor mit hibáztak, miben voltak jók, stb. Ez érdekes volt. A Kádár rezsimet szidta, az MSZP-t dettó. „Ezek” voltak. Meg korrupt tolvajok. Esetleg gyilkosok. Ez nem volt érdekes. A Bajnait először békén hagyta – ha nincs közönség, tán még meg is dicséri – aztán észbe kapott és megemlítette, hogy miatta meg öngyilkosok lettek. Ez egy kicsit volt érdekes. Egyébként meg rendet akart. Meg államot. Jól működő államot. S benne gyorsan mozgó alakulatot, ami rendet csinál. A település fejlesztések szegregáció ellenes vizsgálatain egy kicsit gúnyolódott, ezt tekinthetjük alig burkolt cigányozásnak, amit helyeslő derültség kísért. Zsidózás nem volt. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a független bíróság előtt kell majd felelniük azoknak, akiket elszámoltatnak. A mentelmi jogot nem akarta megszüntetni, pedig szorgalmazták. Egyébként ehhez az egész elszámoltatáshoz nem fűlött a foga. Szerette volna viszont rábeszélni az embereket, hogy mozduljanak. Tegyék a dolgukat, meg amire vágynak. Ezzel nem volt nagy sikere. A gazdaságról nem igen ejtett szót, ha azt nem, hogy a válság szerinte a közgazdászok miatt van. A bejelentést megvető gúnyos nevetés követte. Ő jogász. A jogásznak lenni; magyarnak lenni. Ezt nem mondta, ezt én mondtam volna, ha mertem volna és ha nem most jutott volna az eszembe.
Összességében az est témáiban, a kijelentésekben sok érdekesség, újdonság nem volt. Mélymagyar Bayer Zsolt nélkül. Az viszont élményszámba ment, ahogy az ember megfigyelhette, hogy a vezető és vezetettek, hogyan válnak egymás túszaivá, szolgáivá. Mindenki kereste a másik kegyét, de ez a kegykeresés egy szigorú protokoll szerint zajlott, aminek mindenki meg akart felelni. A protokollon kívül nincs élet! És ezzel minden újítástól, alkotástól, szabadsággyakorlástól, örömforrástól, megfosztották egymást, s önmagukat. De ez nem okozott csalódást, mert ők nem ezért voltak itt, nem újítani, alkotni, és most örülni akartak, hanem a messiást várták. Együtt. Annak örültek, hogy várhatnak. Majd, ha Ő eljön akkor Ő újít, alkot és igazságot tesz és mindenki örülhet. Az Igazak örülhetnek. Úgy láttam volt, aki attól tartott, hogy nehogy rá bökjön az Isten. Senkinek se könnyű.
