B verzió:

A testes ember addig fel sem ült a repülőgépre, míg a magyar átlaghoz képest csillagászatinak számító konzultációs / szakértői díja nem landolt a folyószámláján. Megérkezése után hosszú időt töltött pénzünkért a saját kényelmének, irodai infrastruktúrájának elrendezésével. Ha a legkisebb részletben eltérés mutatkozott, azonnal hazautazással fenyegetőzött.
Mielőtt az érdemi munka elkezdődött volna, egyenként magához rendelte a leendő kulcsembereket. Percek alatt kiismerte őket, kiszedte belőlük a legfontosabb helyi információkat, melyek ismeretével később szinte elkápráztatta a hallgatóit. Akit csak lehetett, a maga pártjára állított, volt, akit bizonytalan egzisztenciális ígéretekkel, volt, akit személyes varázsával bűvölt el. Általában nem volt nehéz dolga, a magyarok imádnak kifecsegni minden információt, hogy saját bennfentességüket fitogtassák. Így a testes Nagyember, akinek legendás hírét készséggel terjesztették újdonsült hívei, mire elkezdte volna előadását, már mindent tudott. Unatkozott is némileg, míg eldarálta az otthon puhakötésben az újságosnál is kapható ügynöki kézikönyv téziseit. Ezért mondanivalóját néhány pikáns anekdótával élénkítette, melyek fő témája az volt, hogy ki mindenki még nála is nagyobb emberrel dolgozott együtt, akik azóta is az ő tanácsaiból élnek.
Az előadás után álszerény magabiztossággal lesöpörte az asztalról mind a hízelgő, mind a bocsánatkérő alázatossággal bár, de mégis csak némi ellenvetéseket tartalmazó véleményeket. Ez utóbbiaknak hangot adó személyek nevét noteszába feljegyezte és bár roppantul igyekezett előadókörútja következő állomására, előtte még szerét ejtette, hogy egy néhány jólirányzott megjegyzéssel hosszú időre elfűrészelje az illetőket saját főnökeik előtt. Ezekkel még -amúgy mellékesen - aláíratott egy protocolt, melyben a következő megbízás feltételeit rögzítették, némileg magasabb fellépti díjért... átcseréltette velük otthon kapott elsőosztályú repülőjegyét business-class kategóriára. A különbözet kiegyenlítését hanyagul vendéglátóira hagyva, elhagyta légterünket, maga mögött hagyva a szabad világ, az amerikai álom lassan szertefoszló, mámorító illatát. Bár egyesek ezt inkább áporodott izzadságszagnak érezték, de körültekintve kollégáik lelkes csapatán, végül lesütött szemmel elhallgatták mondanivalójukat.

Igen! Ilyen biztosan van. Meg az is biztos, hogy nem egy földi paradicsomot hagyott itt, hanem „csak” egy működő vállalatot, amely idestova életének tizenöt évéből tízben piacvezető. Igaz, újra belátom, mint vállalat és nem, mint földi paradicsom! Azt viszont magyar emberekből csinálta! Mint idegenlégiós vezető. Le lehet sajnálni, de ott az eredmény. A feladat pedig nem lehetetlen. Van aki megcsinálta. És hát nem ingyen. Ez is igaz.

@Luczifer: Félreértés ne essék! A nagy átalakítás zűrzavarában egyaránt érkeztek ide kiváló szakemberek, rátermett vezetők és a zavarosban halászó szerencsevadászok. Volt szerencsém mindkét típushoz, az elején a rosszabbhoz talán többször, mivel a piszkos munkát ők végezték el.
Legalább annyi jól működő céget tettek tönkre, mint amennyit létrehoztak. És hát a létrehozott cégek többségükben már nem a mieink...
Nem szabad általánosítani. Van ilyen, van olyan tapasztalat. Csak az a gond, hogy mi már csak a megvalósult verziót véleményezhetjük, az alternatívája soha nem jöhetett létre. Csak tűnődni lehet, mi lehetett volna... az meg nem vezet sehova.

Mint a bejegyzésedből kitűnik, Te egy konkrét példára, cégre gondolsz, ahol pozitív volt a szaldó a végén. Sajnos, én annak voltam a tanúja, ahogy a külföldi szakértők, vezetők és komprádor segítőtársaik, köztük jónéhány hazaáruló volt disszidens tönkretett, kirabolt és lenyúlt egy virágzó vertikumot.
Innen a másfajta hozzáállásom. De ez az objektivitásomat nem befolyásolja azért. Sárközy Tamás megmondta, azt kellett elkótyavetyélnünk, amire volt vevő.

Nem a múlton, hanem a jövőn tűnődöm. Ha van, akinek sikerült szerencsétlen emberekből versenyképes céget létrehozni, akkor azokból is lehet, akik eddig ebből kimaradtak. A jövőben! Vagy ezek nem elég szerencsétlenek? :) Nekem a reményhez elég ha valakinek sikerült! :) Onnantól kezdve a pesszimizmus nem a tájékozottság, hanem az elhárítás jelzője!!! ::)) Jó, rendben odateszek egy "is"-t :)

Reménytkeltő a hozzáállásod és követésre méltó. Minden gúnyolódás nélkül mondom. Kívánom, hogy Neked legyen igazad.

@trendo: Biztosan van példa mindkettőre. Mármint arra, hogy valaki sikeres abban, amit csinál, meg arra is, hogy nem. Adott esetben a díjazásuk is lehet azonos.
Bevallom, engem a sikeres ember díjazása cseppet sem szokott zavarni :) Én optimista vagyok. Azt gondolom, csak azt a fickót hívjuk vissza, aki sikeres :D
Clinton szerintem jöhet. Bár nincs elhízva.

Na jó, még egyszer. ( az előző kommentet elnyelte a kibertér.) @trendo: MIndkettőre van példa, persze. Én a sikeresektől sosem sajnálom a díjazást.
Viszont optimista vagyok, remélem, csak azt hívjuk újra, aki bevált :)
Clinton például jöhet. Bár tényleg nincs elhízva.

@Luczifer: Bocs. Közben feltámadt. Az egyiket töröld nyugodtan :)

@ZinczyKa: A bibi ott van, hogy a minket elsőként leraboló szélhámosok a maguk szempontjából sokkal sikeresebbek voltak. Jöttek, láttak, lenyúltak... teli zsebbel távoztak. Azok a tisztességes delegáltak, akik közül egyet Luczifer is említ, és vért hugyoztak, mire megbírkóztak minden nehézséggel és eredményeket tudtak produkálni, habár jól meg voltak ők is fizetve, de meg is dolgoztak érte. De én pl. nem felejtem el a világhírű Egyesült Izzó tönkretételét. Idejöttek, a nemzetközileg élenjáró vákumtechnikánkat lerabolták, ellopták. Nem fejlesztettek semmit, csak gyártatták az elavult, de még eladható hagyományos izzókat, és most széttárva kezüket, hogy már nem kell senkinek , meg az EU nem engedi forgalmazni, kirúgják az emberek ezreit. A lenyúlt találmányokból meg jól prosperálnak odahaza. Pedig az Izzó egyszerre volt patinás, bejáratott és korszerű cég, amely túlélte még Rákosiékat is és az átkosban is tudott világszínvonalon produkálni.

Úgyhogy a "siker" fogalma meglehetősen sokértelmű lehet. Gondolom, a GE pl. sikeresnek tekinti itteni tevékenységét. Amit befektetett, az már rég megtérült a saját magunknak és hozzánk hasonlóknak eladott termékekből, meg a korábbi innovációnkból. Kiadása már nincs, felszámol mindent, az ingatlanokból jó hasznot csinál. A piacot megvette, konkurencia elpusztítva. Szevasz, tavasz!

Igazából szerintem nem az a kérdés, hogy mire van és mire nincs példa. Teljesen nyilvánvaló, hogy a rosszra van, és a rossz példákból Dunát lehet rekeszteni. Ezen nem lehet vitatkozni sokat. Meg nem is érdemes. De mert van jó, vagy kívánatos példa is és a példát (jó cég) az teremtette meg, hogy a siker okát (jó csoport) egy ember kellő szaktudással létrehozta, azon se lehet sokat vitatkozni, hogy ilyen út van, járható. Igaz a pasas tudta, hogy hogyan kell egy ilyen helyzetben viselkedni és az volt az érdeke, hogy ez egy sikeres cég legyen. Érdek és szaktudás a maffia ellen.! :)

Csak ezekről keveset lehet hallani. No persze, a saját reklámkiadványoktól eltekintve... :)))
Mondjuk, mi van a magyar Nokiával? :) Az valóban echte kintről jött cég, zöldmezővel és sikeres.Csendben dolgozik, valószínűleg óriási profittal.

Azért kérem, az optimizmus, ahogy a pesszimizmus is relatív. És nem pusztán egymáshoz képest azok. Még azt is megmerem kockáztatni, hogy olyanok mint a mai samponok! Egyben a kettő! Vegyileg tiszta formában ugyanis se egyik, sem másik nem létezik, nem létezhetnek a valóságban, legfeljebb annak nevezik őket, és nem annak, amik: vakság, ostobaság, tapasztalat-és tudáshiány és/vagy betegség.
Hevesi Sándor írt anno valami olyasmit, hogy az optimista számára az öröm , a másikéban meg a szenvedés az.örökkévaló. Az egyiknél a szenvedés az csak próba, míg a másiknál az öröm csupán epizód. Ezért, hogy az optimistának krízisei, a pesszimistának meg konfliktusai vannak. Elő is keresem a jegyzeteimet, mert az ezen való továbbgondolkodást bizony nagyon aktuálisnak gondolom.(Bár, mikor nem az?)
És hát minderre ragyogó példa Pangloss mester elhíresült gondolata, ami ugye Leibniz kigúnyolására találtatott ki, aki szerint a "lehető legjobb világban" élünk - mert a gonosz létezésének ellenére is -.isten jó és igazságos. Arról már nem is beszélve, hogy a filozófia Godwint, az anarchista filozófust ,még Leibniznél is optimistább gondolkodóként tartja számon , aki egyébként öngyilkos lett!
Na, püff neki! ::)))))

"Érdek és szaktudás a maffia ellen.! :) "

Hát a helyzet az, hogy állítólag éppen arról van szó, hogy a maffia ebben a két dologban - mint érdek és szaktudás - mindig az első helyen áll! És ez bizony nem "maóta" van így, kvázi ők rendelkeznek azokkal a hagyományokkal, amelyekre stabilan lehet építkezni! ::(((( :::)))))

@malvina: Én abszolút optimista vagyok! Jelszavam:
"Balsikerek hosszú sorozata vezet el a végső kudarcig!" :)

@Luczifer: Sajnos, a rendszerváltás után a parlament arról vitatkozott leginkább, hogy milyen legyen a koronaőrök egyenruhája és legyen e a címeren svájcisapka vagy ne. A vám- jövedéki és devizatörvényt, a fűtőolaj árképzését bezzeg elfelejtették módosítani pár évig. Így megteremtették a szervezett bűnözés anyagi alapját, az olajszőkítés, borhamisítás útján. Amikor végre becsukódott a kiskapu, a forró pénz némi robbantgatás után átvándorolt a vendéglátóiparba. Ekkor Torgyánék még meg is támogatták agrárfejlesztés címén állami pénzzel a lovaspanzió és látványfürdő építést. Csak ezekből akkora pénz kumulálódott az alvilágban, hogy MA MÁR A MAFIA TUDJA A LEGJOBBAN MEGFIZETNI A SZAKÉRTELMET ÉS MEG IS FIZETI, A SAJÁT ÉRDEKÉBEN.
Először főleg vegyészeket vettek, ma már adó- pénzügyi tanácsadókat, ügyvédeket, ügyészeket, bírákat és képviselőket. Ez számomra egyértelműnek tűnik.

@trendo:
Amikor ezekre a vizekre tévedünk, nekem mindig az ugrik be, amikor a magyarok prominensei szépen, tökig daliában, pirosban, paszományban - talán még pávatoll is került oda hátra - várakoztak furton-furt a bécsi udvarnál elhitetve magukkal, hogy valami érdemlegeset tesznek, miközben csupáncsak a pénzügyi és a hadügyi tárcától (és persze a vele járó felelősségtől) hagytál magukat megszabadítani. Aláírták! ::))))))))

@malvina:
Ja, és a külügyet kihagytam. :)))

Jé, Malvina mogyorózza az „elitet”! :) A tisztességesnek nincs szüksége, hogy érdekei érvényesülhessenek?

Ezt az impotens, fatökű népséget még megmogyorózni se lehetne :))

@trendo: Igazad van, sok rossz példa volt. Ennek ellenére, talán van remény arra is, hogy egyszer több lesz a pozitív, mint a negatív példa. Mert mégiscsak tovább kellene lépni.

@Luczifer:
Te Lucier! Amikor bárki mogyorózza az elitet, azzal egyben mogyorózza azokat is akik, közül, akik közreműködésével kiválasztódtak! ::)))
Az meg hogy merült fel, hogy a tisztességesnek ne lenne szüksége érdekei érvényesítésére???? Mindenkinek szüksége van rá! Csak tisztességesen! De hát tisztességtelen érdeket csak tisztességtelenül lehet érvényesíteni! És hát nem az a releváns kérdés, hogy remény van-e! Azzal ugyanis kitörülhetjük! A kérdés az, hogy esély van-e! És minél több a reménység, annál kevesebb az esély, mert ugye a nem-konkrét feladatokban történő gondolkodás - a puszta reménykedés - az mindig a legkényelmesebb, és hatásosabb bódító, a tömegek ópiuma!::))))

Én vagyok a nép, aki kiválasztotta ezeket! De megérte! A Malvina engem is mogyoróz!! A Malvina engem is mogyoróz!! ::))
*
Az érdekről és a szaktudásról a maffiára asszociáltál. Nem ügy tényleg jellemzi őket, de a rendes embernek is van érdeke és ezeknek kell majd kiszorítnia a maffiát. bla, bla, bla.
*
Remény, esély, lehetőség nem igen szétválasztható dolgok. Aminek az okai ma megvannak, arra van remény, annak van esélye, arra van lehetőség.

Ámen :)))

@Luczifer:
::))))
***
Rajta, é.én mindig is drukkoltam, de hát a gyakorlat valahogy mindig a fránya maffiát igazolja! Mát hány éve is????::)))

***
Már hogyne lehetne megkülönböztetni? Meg lehet nézni, hogy hová vezet a az esélylatolgatás helyett a reménykedés. A maszatoláshoz, a majdcsak történik valamihez, a majd csak lesz valami felelőtlenségéhez. Egyébként a remény az éppenhogy olyan, amihez egyáltalán nem szükségeltetik semmiféle ok. Egyébként mindenki azt választja, amelyiket akarja. Reménykedésre mindig a tehetetlenség, az önhazugságok, az önámítás, a menekülés késztet. Az esélylatolgatáshoz pedig csak az folyamodik, aki nem adja át az önmaga feletti rendelkezés jogát senkinek és semminek.

Pláne, ha konkrét társadalmi problémákról van szó, akkor meg aztán végképp üres maszatolás a reménységgel előhozakodni. Nem reménykedték már éppen eléggé túl ezt az országot???? Mert hogy esélylatolgatás nem történt, az azért már igencsak kitetszik a helyzet állásából: totális csőd! De azért cselekvés helyett még mindig reménykednek, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy esélyük az nincs, azt már régesrégen elreménykedték!

@malvina: Az optimista Afrika-kutatót megtámadja egy oroszlánfalka. Utolsó gondolata, mielőtt felfalják:
- Azért még innen is lehet valami kiút! :))))

@malvina: Világos. Nincs vitám más lehetséges eseteknél, de itt nem a sültgalamb váró tötyörészés szinonimája volt a reménykedés. Lehetett volna az is, de nem az volt. És ez máskor is előfordulhat.
@trendo: Trendo még védi a pesszimizmus bástyáit, de úgy tűnik már csak egy út kínálkozik; a megadás! :)

@trendo:
::)) Sőt, ha többen falják fel, akkor egyszerre több kiút is kínálkozik! ::))

Te, Lucifer! Most látom csak, hogy ez nem pusztán egy testes ember! Ez egy kifejezetten gusztustalan hájpacni! A testes ember az kifejezetten nem ilyen! A testes ember az klassz! ::)))

Nézd egy hájpacni nőnek azt mondjuk, hogy molett miközben biztosítjuk, hogy irigyeljük azt a szerencsést, akinek ilyen sok jó jut az életben. A férfinek azt mondjuk testes.

@Luczifer:
::))) Azt mondjátok? Én nem. Én azt mondom, hogy lehet ilyen disznómód kinézni!
Látod, látod, és akkor csodálkoztok, hogy előbb-utóbb azt sem hiszik el, amit kérdeztek! ::)))

Ezt elhiszik, és amikor elhiszik megszépülnek. :) Tenni kell azért, hogy változzon a világ! :) Hallgattam rád!

A nők mindent elhisznek, mégsem lehet őket becsapni. (Trendo)

@Luczifer: ::))
Most akkor ezt értsem úgy, hogy ők elhiszik, ti meg megvakultok? ::)))

@trendo:
Pontosabban. Nem hisznek el mindent, csupán csak eljátszamak a gondolattal hogy milyen is lenne, ha igaz lenne! Aztán, amikor újra szembesülnek a valóval, azzal hogy nem igaz, akkor lesz aztán csak nemulass az osztónak! ::)))

@Luczifer: @trendo: Nahát! Higyjen nektek a fene ::)) Különben meg a nők legtöbbje pontosan képben van önmagát tekintve.

De hogy a férfiakról is mondjunk már efféle általánosságokat: ők meg nem pusztán elhiszik a nőknek az ő tekintetüket, hanem elkezdik kifejezetten tudni is azt! Ezért aztán, amint félretekint az ügyeletes asszonyság, jön az összeomlás! És bizony kevesek hajlandóak nekilátni az újraépítkezésnek! És következk a csöbörből-vödörbe jelenet. ::)))))

Az igazság pedig az, hogy nő képe a férfiban, a férfié pedig a nőben van! ::)) És szerintem a nők legtöbbje mégcsak megközelítően sincs képben magát illetően, mert nincs képben a férfiakat illetően sem. :)

@ZinczyKa: Ó persze. Én is. Egyszer egy jó humorú asszony magyarázta, hogy a férfiak mind elhiszik, hogy ők szépek és okosok. Ennek minden férfi bedől. Mondtam is, hogy ez hülyeség, ilyet nekem senki se mondott, legfeljebb néha a feleségem.

@Luczifer: ::)) A feleségek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható.

@ZinczyKa: Csak maguk a feleségek :)

@trendo: Neeeem. Dehogyis! :)

@trendo:
::)) Milyen igaz! Azokra a feleségféleségekre (de férjféleségekre is) biztosan, akik a feleségek (önmaguk) avagy a férjek (önmaguk) szerepének jelentőségét a másikétól függetlenül, attól elvonatkoztatva próbálják megítélni. ::)))