Rendszeres tapasztalat, hogy a köznapokban használatos értékek, a társadalmi intézmények hordozta minták, az önigazolások, az érvényességek, érvényesülési igények, az identitás alapjai nem találkoznak a rendszerrel – politikai, gazdasági intézmények – a rendszerhez passzoló vezérlési mechanizmusokkal. Persze, ha vannak vezérlési mechanizmusok. Hallom – puff neki! A társadalmi integrációt biztosító minták nem találkoznak az irányítás alkalmazkodást segítő, célelérési direktíváival. Persze, ha vannak direktívák és azok összetartóak. Hallom – biztos nem tartanak össze, ezért van elkeseredve! Elmennek egymás mellett. Hallom – na, ugye megmondtam! Illetve találkoznak, de úgy hogy lerontják egymást. Menjünk közelebb, hogy érthetőek legyünk. Hallom – ideje.
Van egy társadalom, amelyik nulla-összegű játszmákban (feudalizmus) gondolkodik, ezt tükrözik, érdekérvényesítési stratégiái, az érdekkijárástól, az alárendelődési vágyon át, az ehhez passzoló értékvilágig, a beszorítottság szülte sértettség / panasz ideológiákig sok minden. Ez, az érdekmechanizmusokkal megtámogatott, egymást erősítő elemekből álló koherens kultúra sikeresen megy szembe a nem nulla-összegű játszmákra (kapitalizmus, demokrácia), az autonóm személyek, közösségek kooperációjára szervezett és egyben erre ajánlott intézményekkel, aminek kimenete, hogy az előbbi a maga arcára formálja az utóbbit. És ez folyik mondjuk száz, de inkább kétszáz éve. Különbözőképpen, de ez. A kettősség trendje a mai napig igaz.
Ennek következtében ma van egy ilyen-olyan feudalizmusra emlékeztető mintafenntartó társadalmi rendszerünk, miközben létrejött egy a kapitalizmusra / demokráciára szervezett rendszer. Ebbe a rendszerbe kerül a feudalizmus. Mi más kerülhetne bele? Ez van. A feudalizmus a maga képére alakítja / kiüríti a kapitalista / demokratikus intézményeket, amely ennek következtében elkezdenek feudalizmusként működni. Rendre, mint eddig. A tudatba ágyazott lét! Ettől érvényes a ternd. Az eredmény; minden romlik, kettős vereség. Lesz egy megvert slendrián, céljairól, a küldetéséről lemondatott feudalizmus és egy ugyancsak megvert, slendrián hatékonysági problémákkal küszködő kapitalizmus. Valamilyen kapitalizmus, ami valójában gátlástalan feudalizmus. A vad kapitalizmusban a felelőtlen feudalizmus az úr. Ebből kellene valamit kihozni. Körülbelül idáig jutottam egy komment megfogalmazásánál, amikor hallom, hogy egy neves, a politikában meg-megmerítkező történész kit ajánl a kor- és kartársainak példaképül. És innen folytatom, mert hallom - hosszú, hosszú.