A profi boksz a bunyóra vágyó fizetőképes csőcselék mulattatására szakosodott szórakoztató ipar része. Nem vitatom, hogy a teljesítmények sportteljesítmények is, de annyira alárendelten a nyers pénzszerzésnek, hogy az már szinte érdektelenné válik. Az eladható balhét keresik, nem a legjobbat. De mégsem úgy gagyi az egész, ahogy van.
Minden kiérdemelt negatív jelző ellenére döbbenetes értékeket (= kiváló és rendkívül szimpatikus embereket) sorakoztat fel. Az értékek között az egyik legnagyobb; Fritz Sdunek. Erdei Zsolt – hasonlóan nagy érték – neki köszönheti újabb világbajnoki címét. Elmondta, hogyha ő nem mondja, amit mondott az ötödik / hatodik menet után feladta volna. De Fritz mondta és Madár nem adta fel. Egy másik interjúból tudjuk, hogy Amerikában élete egyik legnagyobb próbatétele előtt Vitali Klicskó – nagy érték – odaszólt a gondjaiba merülő mesternek "Fritz miről gondolkodsz? Nagyszerűen dolgozunk. Mi baj történhet?” És győztek. Nem megverték az ellenfelet, hanem győztek. Ezeknek az embereknek a fizikai, szakmai képzettsége, az állóképességük lenyűgöző, mentális felkészültségük párját ritkítja, és ahogy félszavakkal segítik egymást, az már maga a csoda. Hogy győzzenek. Fritz Sdunek súlyos beteg. „Intenzív” pihenésre parancsolták orvosai.
