A gazdaságirányítás csodafegyvere, a nagy újítása a szuperbruttósítás.
Ez alatt azt kell érteni, hogy míg eddig a bruttó bér után, jövőre a bruttó bér és járulékai után kell majd szja-t fizetni. Ez a szándéknak megfelelően úgy fog történni, hogy miközben növelik az adóalapot, addig csökkentik a kulcsot. Úgy, hogy ugyanannyi legyen a levont / fizetett adó. Mint eddig. Mindenkinél külön-külön. És egyben. De ha nem így történik, és változtatnak a sávokon, akkor változik a világ, de a változásnak semmi köze a szuperhez. Így lenne szimplán is. Ezen - a mindegyen - töprengett az egyik vezető gazdaságkutató intézet valameddig, aztán a PM. megint csak valameddig. Utána az érdekvédők a VOSZ-tól az MGYOSZ-on át az adótanácsadók ki tudja milyéig, amíg nem az ombudsman - nem minden alap nélkül - azt nem mondta, hogy ez alkotmányellenes. Nem azt, hogy hülyeség, hanem, hogy alkotmány ellenes és ízibe ment a Bíróságra. Ahol szerény óradíj ellenében kisütötték, hogy ez így jó, ahogy van. Mert ez csak módszer. A bruttósított ugyanannyi. Jövedelmadóztatva a nem jövedelmet. Tetszett nekik. Így jövőre bevezethető. Jövőre szuperbruttósítva mindenki ugyanannyi adót fog fizetni, mintha nem lenne szuperbruttósítva. Fillérre. De bruttósítva lesz. Ráadásul szuperül. Vagy, ha nem hát nem azért, mert szuperesedett a világ, hanem, mert változtattak valamit, ami tegnap is volt, ami tegnap is változtatható volt. De akkor nem akarta senki változtatni. Ezt szülték az irányítópultnál. Az elit. Mindenki ugyanannyit, de mindenki másképpen. Egyformán másképpen. Vagy másképp, ahogy tegnap is lehetett volna. A bérszámfejtő programokat, kartonrendszereket, a nyilvántartásokat, a bevallásokat, az ellenőrzést, az adatgyűjtést stb. lehet kezdeni korszerűsíteni. Hogy azok korszerűek legyenek. Megfeleljenek a bruttósított ugyanannyinak. A szupernek.
