egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

Házi feladatok

Nyögdíj

2009.10.06. 05:46 | Luczifer | 5 komment

Kérem, mondja meg, hogy visszalépjek-e a tb-be – szegezi nekem a kérdést egy ötvenhárom éves asszony. Ha rám hallgat, azt csinál, amit akar – válaszolnám, de nem lehet, mert megsértődne és a megsértettekből már teljesítettük az idei tervet. Marad egy-két hümmögésbe csomagolt félmondat a karcsú korfáról, ami a korfánál nem annyira előnyös, mint kegyednél. Ez bejön. A piszkafa asszony somolyog és már nem is bánja, hogy nem tudom, hogy kilenc és fél év múlva hogyan teljesítenek a távol keleti börzék, lesz-e pénze fűtésre, parizerre. Még egy-két szó és hálásan búcsút intve kilibben / -ballag az életemből. Ezt megúsztam.  

A kérdés ettől még kérdés. Hogyan gondoskodjunk magunkról? Milyen portfólióval induljunk a száz veszélyt magában hordozó jövő, vagy épp a veszélyekben - lévén azok borzongatóan izgalmasak - nem bővelkedő varjúkor felé? Kuporgassunk, vagy idomítsuk társainkat, utódainkat, az öregekkel szembeni kötelességükre? Mi ad az öregségben jogot, s reményt, a létezésre? A ma megtakarított pénzünk, vagy a mások szolidaritása? Miben bízzunk az üzlet, vagy a társak ígéretében? Piac, vagy viszonosság? Az Én, vagy a Mi? Amikor kuporgatok, lemondok a ma örömeiről, mindezt annak a reményben teszem, hogy akinek ezt átengedtem - mármint a pénzköltés örömét - az jól gazdálkodik és később ezt kamatostól visszaadja, lehetővé téve, hogy amikor már nem tudok kuporgatni, szórhassam a pénzem. Amikor ma járulékot adok, jót teszek, szolidáris vagyok, amiből azok, akik kiérdemelték szórhatják a pénzüket. Ebben is ott a lemondás, és ott a számítás motívuma. Kimondva, kimondatlanul kalkulálom, hogy velem is méltányosak lesznek és a társadalom aktív tagjai adnak, amikor eljön az idő, s a szükségem is úgy kívánja. Akár a fialtatott pénz, akár társadalmi kölcsönösség van a portfóliómban, ami a teljesítést hozza, az a csoportnorma. Mert élő normák nélkül a piacon kifosztanak. Fityiszt kapok a pénzemért, de nem kamatos kamatot. Mert a normák adta biztonságot nélkülöző egyén fél, felmondja a viszonosságot, kihátrál a kötelességének teljesítése mögül. Kaparj kurta mondja és nem ad, mert magának raktároz. Mondhatok én neki, amit akarok, várhatom a szolidaritását, amíg csak kedvem tartja. Ő élni akar, nem engem pátyolgatni. Közösség nélkül így is, úgy is vesztesek vagyunk. A különbség csak annyi, hogy másban hittünk. Alap nélkül. Na, ezt nem mondtam el az ötvenhárom éves asszonynak. Úgyis megtudja.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr481429683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.10.06. 10:58:55

Hát igen. Szomorú, nagyon szomorú, de érthető. Pontosabban, nem sok csodálkozni való van rajta. Mármint hogy ez a helyzet errefelé. De hiszen tudjuk, hogy eltoszott struktúrában / val / strukttúrákban / kal élünk az élet majd' minden területén. És azt is tudjuk - már, aki - , hogy a struktúrát/kat alapvetően a kultúra a csinálja és nem pedig fordítva! (Ez persze nem azt jelenti, hogy a kialakult struktúrák ne hatnának vissza a kultúrára). Továbbá azt is tudjuk, hogy mi a különbség a jobbágyságon és mi, a hűbériségen felnövekedett, megizmosodott társadalmak között, akár kulturális,mentális,gazdasági stb. viszonylatban. Namármost a közösségek /társulások mibenléte pedig pontosan megmutatja az ilyen vagy olyan előtörténettel bíró társadalmak közti különbségeket.
Kvázi ezek a dolgok nem hitek és vélekedések , nota bene idealisztikus közösségek utáni vágyakozások kérdése, ezek bizony sokkal prózaibb és megfoghatóbb mögöttesekkel, ok-okozati összefüggésekkel bírnak. Erre szokták mondani, hogy csak az lepődik meg, aki nem tudja, nem látja , hogy hol él! És ezzel az a legnagyobb bajom, hogy ugye van az az igaz mondás, hogy az embernek minden pillanatban készen kell/kéne lennie a halálra, mert hogy érdemi emberi életet élni enélkül nemigen lehet. De könyörgöm , ez a szerencsétlen asszony és társai vajon mit értenek a saját életükből? Hogyan tudnak felkészülni nemhogy a halálra, de életük következő pillanataira?

És akkor egy ugrás! A TB.Igazgatóságon se tanácsadók, se senki más nem képes szakmai, komolyan vehető tanácsot adni. Mert bizony a szakmaiság is híján van náluk, de bizony aszemélyes felelősségvállalásuk is , már ami a saját véleményeiket, álláspontjaikat illeti. (Ezt például a napokban a Legfelsőbb Bíróság egyik prominense adta elő, hogy érthető, ha a bírák félnek, döntésképtelenk, ezért tologatják a pereket, ezért a többéves húzódás! Barvó!) Az orvosok rábízzák az emberekre , döntsék el ők maguk, hogy beoltatják magukat, kisebb és nagyobb gyerekeiket vagy sem! Tévedés ne essék! Szeretek magamról - sőt követelem is, hogy tehessem - dönteni! Na de, hogy ekkora tudatlanság és tájékozatlanság, hebehurgyaság uralkodjon a legkülönfélébb szakmai vonalakon, hát kérem, azt kell, hogy mondjam az se teljesen normális, aki ezektől bármiféle tanácsot kér. Ha pedig kér és elfogad, hát akkor az egyenesen bolond.
Ha bárki hozzám fordul, én bizony mindenkit arra bíztatok - én is ezt teszem -, hogy szerzzen meg egy közepes tudást az orvosi, a jogi , a mérnöki (konkrétan: épületgépészeti stb.) és egyéb más fontos szakterületeken. Mert egy jó ideig enélkül ebben a régióban lehetetlen boldogulni!

Gombóc Artúrné · http://kultturaim.blogspot.com/ 2009.10.06. 21:31:27

Varjúkor? :DDDDD
Fekete kardigán viselése kötelező!? Japán ujjal kiegészítve pedig átválthatunk denevérüzemmódba! Már csak a radart kell beszerezni és nyögdíjas denevérként menni fog minden, mint a mennyezeten függés.

Gombóc Artúrné · http://kultturaim.blogspot.com/ 2009.10.06. 21:36:29

Malvina, már én is többször megfogadtam, hogy kitanulok: mosógép-, kazán-, és mindenféle szerelőnek, továbbá orvosnak, gyógyszerésznek, ügyvédnek. Na de se elég eszem, se elég időm hozzá.
Marad a gyanakvás. És a megkönnyebbülés, ha nem fázom rá nagyon...

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2009.10.07. 10:10:12

@Kaktuszka:
Én már gyerekkoromban is úgy voltam vele, hogy mindig kérdeztem! Minden latin kifejezésre rája! :)
És minden beavatkozásnál figyeltem/figyelek és folyamatosan kérdeztem/kérdezek. És sokat tanultam, legyen szó a szüléseimről avagy a mosógépszerelésről, a fürdőszoba burkolásáról, vagy az éppen napjainkban folyó - általam is indított - bírósági perekről. Orvoshoz gyakorlatilag nem járok, a háziorvosom , azon pár alkalommal is megkérdezte tőlem, hogy szerintem, mi a bajom. Először nem hitte, majd egy speckó vérvizsgálat után belátta, hogy tényleg! Ugyanis egy 40 év feletti nőnél, mindig elintézik azzal, hogy klímax! Pedig a frászt!
Na meg aztán, amikor anno munkahelyemről bevitt a mentő, egyenesen a kórházba és azonnali műtéttel ki akarták venni a vakbelemet, akkor saját felelősségemre leugrottam a műtőasztalról, mert állítottam, hogy nem a vakbelem a probléma, és egyébként is mennem kell a gyerekért az óvodába. És láss, csodát, kiderült, hogy nekem volt igazam. Idegi alapú epehólyaggyulladás volt, nagy valószínűséggel. Majd eljött az idő, amikor megúntam, hogy mindig a fülemre kennek minden bajt, és elintéztem, hogy kivegyék a manduláimat. Minden bajom elmúlt. De közben hazaszöktem a kórházból, mert a pici gyerekem otthon volt. Fenyegettek, de nem tudtak sokmindent tenni. Mikor egyszer, még az átkosban egy speciális női műtétre mentem, nekem nem volt saját orvosom, mert szegény haverom, aki mindig is volt, ő meghalt. Én az éppen aktuális osztályos orvoshoz kerülte, én jártam a legjobban! Pedig én kérem soha orvosnak még nem adtam pénzt! A gyerekeimet meg rendesen félrekezelték volna, ha nem vagyok észnél. A végén a műtőorvos az én döntésemre kivette a lányom összes manduláját , amitől aztán teljesen rendbe is jött. Pedig egy-két ostoba doki egy életre el akart tiltani a kenyértől, a liszttől és úgy általában az evéstől! És igen! Időt pedig muszály rá szánni, hogy magunkra, meg a szeretteinkre odafigyeljünk! Mert ez a helyzet is azért állhatott be, mert a kedves orovs, jogász és egyéb urak,hölgyek abban szociaélizálódtak, hogy csak néznek rájuk a népel, mint az istenekre, ők meg azt tesznek, illetve azt nem , amit csak akarnak. Ha kapun egy leletet igeis elő kell halászni a Bakost és meg kell fejteni mit írtak oda latinul. És amikor az ügyvéd elküldi a keresetlevél tervezetét, akkor ha kell, át kell írni, mint ahogy én már most is harmadjára teszem. És hát a mesternek is oda kell ám szólni, hogy "uram, annak a csempének a szélére nem került elég ragasztó!" Igazad van, sok idő és energia, de ha azt nézem, hogy azzal mit vesztenék, ha ezt nem tenném, hát , bizony azt kell mondjam, hogy ez így megéri. Kerülgetem, kerülgetem, mert még beszélni is gyűlölök róla, hiszen még mindig kiver a víz tőle, de a fiú unokám bizony ennek a hozzáállásunknak köszönheti az életét. És hogy segítsek magamon( minden jó, ha vége jó), felidézem, amikor a lányom végül odaszólt a fülész-gégész főorvosnak, - hogy tudja mit, ön műtsön csak ezentúl csigákat, a fiamhoz bizony soha nem nyúlhat egy újjal sem hozzá! Az egész kórház sikított a röhögéstől! Persze ez az egész azért, nem ilyen vidám, de addig, amíg efféle sötét középkorban élünk itt, ezen a fertályon, addig bizony magad uram, ha ..... nincsen! ::))))

p.s.
Félreértés ne essék, ez a kis borzalom, nem a tisztességes és korrekt szaktudással rendelkező orvosokról, ügyvédekről, jogászokról, burkolókról, építészekről, mosógépszerelőkról, stb. szól! Róluk ugyanis sajnos nem lehet imígyen általában nyilatkozni, mert mint a fehér holló, olyan ritkák. Minden tiszteletem és megbecsülésem az övéké! ::)))))
süti beállítások módosítása