1/ Kant a lelkiismeret fogalmát - minden fajta különös tartalomtól elvonatkoztatva - a kötelességtudattal azonosította.

2/ Nietzsche a lelkiismeret lényegét az önelfogadásban látta. Abban a képességben, hogy valaki „igent mond” saját magának.

3/ Max Scheler a lelkiismeretet az érzelemvezérelt értelmes ítélet ismérvének tartotta.

A leírtakból nyilvánvaló, hogy a fent látható (és nem látható) puzzle-darab/kák hátoldalai minden bizonnyal sorra-rendre beszámozottak. Mozgathatóságuk behatároltsága ezáltal igen rémísztően hat. Akárcsak a LENT és a FENT meglehetően földhözragadt , statikus szétválasztásáé, fel-,le-, és kiosztásáé.
Mindezek egyfajta lelkiismeret (1,2,3.) nélküli ítéletalkotáshoz való felhasználása is bizonyítja, hogy miféle , a bolondosból már-már kórosba hajló állapotokat képes előidézni a nyári forróság, no meg a bosszankodás érzésének jellemző felszínessége, ami bizony mindig kevésnek bizonyul, mert alkalmatlan az alkotáshoz oly gyakran szükséges mértéktartó düh érzésének kiváltására.

::)))

Lám, nem csak az én falumban van meleg. A lelkiismeret kérdése sokszor előjön általában az életben és ezen a blogon is, most azonban nem ez történt. Még a közelében se jártunk. Itt és most a társadalmi pozíció és a gondolkodásmódok összefüggéséről volt szó. Hol, hogyan gondolkodnak? Sugallva, hogy egy adott pozícióban lehet jól és kevésbé jól gondolkodni. Ha valakinek nem tetszik a „Lent” és a „Fent” az részben Scheler úrnál, részben a Teremtőnél reklamáljon. A mai magyar társadalom hierarchikus jellege egyébként egyre erősebb. És az egyre erősebb hierarchia mentén ne lenne „Lent” és „Fent”? Meglepne. Az alkotáshoz pedig nem düh kell, hanem tehetség.

Egyrészt "oly gyakran szükséges mértéktaró düh", ami ugye lendületet és kitartást (is) ad, másrészt a tehetség és a düh egyáltalán nem egymást kizáró jellemzők! Sőt!

Az értelmes ítélet nem nélkülözheti a gondolkodást... és itt pont Schelerre hivatkozom, és lám ő még az érzelemvezéreltséget is idetartozónak ítéli, és hát a dük mi a fene, ha nem egy erőteljes érzelem?Továbbá a lelkiismeret soha nem független a gyakorlati észtől, a gondolkodástól. És én most nem a scheleri felosztásról írtam véleményt, hanem arról, amire te fel kívánod - szerintem statikusan és spekulatívan használni. Az megint más kérdés, hogy ez a fajta felosztás így már nem érvényes. Sokkal rétegzettebbek ma már a társadalmak annál, minthogy alsó és felső osztályra osztható legyen. A legkülönfélébb átjárhatóságokról már nem is szólva. Az amit itt fent bemutattál az leginkább is egy vallásra , egy hitvilágra hasonlít, olyasmire, amiket az emberek csoportjai kreálnak maguknak - tekintet nélkül az idők szavára - csak hogy elviseljék az életet, amiből nem eleget értenek ahhoz, hogy efféle merev és statikus sorsvezetőket ne vonnának maguk köré.

ooo, itt is nagyon meleg volt ma. En ebbol egy kukkot sem ertek. Es ki az a BI?? Az alkotashoz a tehetseg fontos, akkor mindegy, valaki duhos vagy sem. Neha a duh segit, neha meg nem.
En meg sosem olvastam ezt az uriembert, de ez az osztalyozgatas nem tunik tul ertelmes dolognak. De meleg van.

Scheler azok közé tartozik, akik először vetették fel, vizsgálták a tudás szociológiai eloszlását. Ha valaki sohase hallott róla a világon semmit se jelent, függetlenül attól, hogy egy aránylag jó név. Én azért hoztam fel gondolatait, mert innen el lehet indulni a gondolkodás munkamegosztása felé, el lehet mélázni, hogy egy csoport T Vezetőinek, a ”Fent”-nek hogyan kellene viselkednie, gondolkodnia. A B.I. = Bächer Iván, aki nem oly' rég előállt egy rövid írással, amiben indulatoskodik, kesereg, meg amit akarsz. Malvinának tetszik a mű – nála olvasható is - nekem nem. Ez is olvasható ott.
És itt vissza Schelerhez. Ő felmutatja a gondolkodásmódok szerencsétlen eloszlását. Ebből - jelezzük - gondok lettek. Nos, ezek után elhangzik, a javaslat söpörjünk a saját portánkon, azaz vizsgáljuk meg, hogy ki hogyan gondolkodik nálunk. Kiderül, hogy itt is lehetnek problémák. Ezeket egy-két példával jelezzük. Mert mi szeretünk jelezni. És a problémák közé mellékesen besorol B. I. remek / szerencsétlen dolgozatával. Szerintem a frusztrált nép – bocsánat – hisztis felcsorgott mintája, közben neki nem ezt kéne követnie, hanem mértéket, távlatot, mintát adni. Stb., stb.

De edes vagy. Nem jelent semmit, ha nem ismerem, bar egy aranylag jo nev ::)) Na igerem, utananezek. A Bacher irasnak is. Elobb-utobb. ::))

Először is sehol nem írtam le azt, hogy nekem tetszett! Ez nem azt jelenti, hogy ne tetszett volna. Én az írás mibenlétéről, műűfajiságáról próbáltam csacsogni, ugyanis aki ezt nem ismeri fel, az olyasféléket kér számon rajta , az íróján, ami nem számonkérhető, mert műfaji attributum!

A véleményközlő műfajcsaládok a szabad véleményközlés megvalósítását szolgálják és amíg a tényközlő műfajcsalád az információkat feldolgozva az objektivitásra törekszik, következésképpen ezek (mármint a véleményközlők ) szubjektív műfajok.

Véleményközlő műfajcsaládba tartoznak:
kommentár, vezércikk, jegyzet, glossza, karcolat, kroki, humoreszk, pamflet (gúnyirat), publicisztika, tárca, kritika (recenzió), esszé .

Az viszont sajnos igaz - és ezért nagy az értetlenség az efféle írásokkal (is) kapcsolatban - , hogy mára az egyéni hang iránti igény háttérbe szorult és már – már terhessé vált. A puszta tények ismertetését magában foglaló tájékoztatás, a szabványosítás került előtérbe (pl. periodicitás). Háttérbe szorul a tehetség, az egyéni érzékenység, elszíntelenedett és kiürült ez a világ, az újságírásból kiveszett, és még mellőle is eltűnt a szépírás.
És üzenem mindenkinek, aki B.I.-nek felrója az érzelemvezéreltséget ebben az írásában, az olvasson pl. Ady publicisztikákat, vagy Mikszáth tárcákat. Remélhetően ráismer arra, amire itt és most a fentiekkel utalni kívántam.

Továbbá Schelert minden főiskolán, egyetemen tanítják a filozófia nevű tantárgy keretében, de még a szociológián belül is, kvázi igen sokan ismerhetik és ismerik is.

Az a felosztás így önkényesen kiragadva, amit te tesze, illetve abból bármiféle felelősségleosztás elvégzése, na ez az amit én lelkiimeret nélkülinek (ami nem azt jelenzi, hogy te egy lelkiismeretlen ember lennél!!!) és/mert sepkulatívnak, egyben érvénytelennek tartok. Az általad kiaragadott Scheleri kategoriarendszer mögül csak a lényeget hagyod ki, mármint hogy miről is szól Scheler analízise, amelyet "A tudásszociológia problémái" című művében végzett el. Hogy szerinte a differenciált kultúrákban a magasabb tudásformáknak három fajtája emelkedik ki. A vallási tudás, a metafizikai tudás és a tudományos-technikai tudás. Erről Vajda Mihály ír pontosan: A vallási tudás alapját kinyilatkoztatás képezi; ez utóbbinak az érvényességét a vallási tudásformán belül nem vonhatjuk kétségbe: aki nem hisz a kinyilatkoztatásban, aki a kinyilatkoztatást bármiféle racionális eszközzel próbának veti alá, akárha azért is, hogy igazolja, az eleve elzárja maga elől az utat ehhez a tudáshoz. A tudományos-technikai tudás jellemzője, hogy a megfigyelés és kísérlet segítségével szerzett adatokból - az idő előrehaladtával egyre inkább matematikai formát öltő - racionális eljárások segítségével vonunk le a környező természeti- és társadalmi világunkra vonatkozó következtetéseket, fogalmazzuk meg a működésmódjukat jellemző törvényszerűségeket; ezek segítségével azután olyan technikai eljárásokat tudunk kidolgozni, melyek lehetővé teszik a számunkra, hogy világunkat uralni tudjuk, hogy, amint Heidegger mondja, a létezők urává legyünk. Metafizikai tudáson Scheler azután egy olyan típusú tudást ért, amely nekünk, európaiaknak jószerével ismeretlen. (A scheleri metafizika-fogalomnak az európai metafizika-fogalomhoz, ahhoz, ahogy a szót pl. Nietzsche és Heidegger használja, igen kevés köze van.) Scheler szerint nem véletlenül. Azt a folytonos meditáción alapuló tudást, amely hozzásegítheti az embert ahhoz, hogy úrrá legyen a maga egzisztenciális problémáin, hogy a maga individualitásának az Egészhez való viszonyát önmaga számára megnyugtatóan megoldhassa, a kinyilatkoztatáson alapuló vallás nem nézi jó szemmel - az európai zsidó-keresztény hagyomány mindig is gyanakvással tekintett a misztikára, ennek a "metafizikai" kultúrának leggyakoribb európai megnyilvánulásformájára -, s a tudományos technikai beállítódás számára ugyancsak elfogadhatatlan, hiszen időigényes, és ami a világnak az ember uralma alá való hajtását illeti, minden, csak nem hatékony. Scheler odáig megy, hogy az európai kultúrán belül a vallási és a tudományos-technikai tudás metafizika-ellenes szövetségéről beszél. Az egzisztenciális problémák kötelező-érvényű "megoldása" megtalálható az egyház tanaiban. Ennélfogva az egyénnek nem kell, nem is szabad sok időt fecsérelnie arra, hogy az ilyen fajta kérdésekkel foglalkozzon. Ennek eredményeként azután felszabadulnak az energiái a létező megismerésére és leigázására. A nyugati magaskultúra, szemben a keletivel, hatékony, de neurotikussá teszi az egyedet: neki ugyanis tiltva van, hogy a legégetőbb életproblémáin gondolkozzék, e kérdéseket már mint kérdéseket is gátlás alá kell helyeznie. Ezen "isten halála" (Nietzsche: "megöltük Istent") mit sem változtatott.1 A végső kérdésekkel foglalkozni ugyan nem tilos már többé (legfeljebb a totalitárius társadalomban létezett olyan instancia, amely ezt tilthatta), de nevetséges időpocsékolásnak tűnik. A fiatal Wittgenstein úgy fogalmazott, hogy amit mondani lehet, azok a természettudomány tételei. Csakhogy "még ha feleletet is adtunk valamennyi lehetséges tudományos kérdésre, életproblémáinkat ezzel még egyáltalán nem érintettük." Viszont "[a]miről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." (Márkus György fordítása)2 Pontosan ez a hallgatás az, ami a nyugati kultúra mai főáramát megkülönbözteti a keleti magaskultúráktól. A mi kultúránk abszolút "racionalitása" gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy megbirkózzunk racionálisan nem kezelhető egzisztenciális problémáinkkal.

Namármost, ebből is látható, de legalábbis érezhető, hogy miért tartom aggályosnak az általad idecitált kiragadott felosztás felhasználását olyan következtetésekre, amelyekre teljességgel alkalmatlan!

Ez van. Ennyit érdemlek. A Sulinetből meg a miegymásból - = szegény jó Vajda Mihályból – összevágott, a poszt szempontjából irreleváns idézeteket. Döbbenet. Aki nem hiszi, az rakjon be, mondjuk öt szót a gugliba. Ebből lesznek érvek. Amellett, ami érdektelen, ami felesleges, ami káros, amit úgy, ahogy van el kéne felejteni. Jobb helyen erre udvariasan megkérik a Kolleginát, hogy kérjen új időpontot.

Azon, hogy irreleváns vagy sem, azon nem vitatkozom, hiszen nem kérhetek számon olyasmit, amit nem kérhetek számon. Az viszont kiváltképp érdekes, hogy ha te behozhatsz hivatkozásokat a Schelert idézőktől, akkor én miért ne hozhatnék be Vajda Mihálytól? Ráadásul jeleztem is! Egyébként pedig a megelőző kommentekben már saját szavaimmal is leírtam a meglátásaimat a poszttal kapcsolatban, de úgy tűnik, számodra sem egyik, sem másik nem érdemel odafigyelést. Ez az egész kifogásosdi - további érvek és ellenérvek helyetti - hatalmas mellébeszélés.

És az, ami az egészből süt, az valamivel már valóban több mint bosszankodás, de a mértéktartó dühtől bizony még elég távol áll. Így hát nem segít, csak ront a hatáson.
:D