gen, igen... és félelem,félelem a titokzatostól, félelem a vereségtõl, félelem a haláltól. És a félelem kegyetlenséget szül, ami nem csak szadizmus és vér.

Sokak szerint a belső és/vagy külső korlátok mineműsége okolható . Kvázi csökkenteni kell a korlátokat,hogy minél kevesebb akadállyal kelljen a az embereknek szembenézni. Ettől majd mindenki boldogabb lesz és mivel kevesebb kudarc lesz, csökkenni fog az agresszió, a kegyetlenség és csökkenni fog az önmagunkkal szembeni kegyetlenség, és az ilyen elfojtásokból fakadó betegségek száma is. És akkor kiderült, hogy ez így mégsem működik. És vajon miért nem? Mert ez is egyfajta megmerevedett , a dolgokat csak egy oldalról történő megközelítés. Hiszen a probléma az maga az állandó egyensúlyvesztésben való létezés.Ugyan az élet egyenlő a mindenkori egyensúlykereséssel, az időszakos egyensúlyvesztések és egyensúlyba kerülések állapotainak váltakozásával, de amikor az ember huzamosabb ideig az egyensúlyvesztés állapotában kénytelen létezni, méghozzá úgy, hogy semmiféle feloldási, megoldási lehetőség nem áll a rendelkezésére , hát "megvadul". De bizony "megvadul" akkor is, ha - Kunderától lopva - a lét elviselhetetlenül könnyűvé válik a számára, ha ebben az elviselhetetlenül könnyű létben kell huzamosabb ideig léteznie. Ezért nehéz ezekről a fogalmakról, mint kegyetlenség, agresszió stb. mindenkor érvényes megállapításokat tenni. Ezért nem hiszem, hogy a kegyetlenséget egyirányú utcának nevezhetnénk.

Ami Salome-t illeti Wide műve is a vallásos hagyományon alapul. Josphus Flavius, az ókor egyik legmegbízhatóbbnak tekintett történetírója szerint mindez csak részben igaz. A történetből annyi maradt, hogy Heródes kivégeztette Keresztelő Jánost, - és nem Salome kedvéért - mert "attól tartott, hogy ennek a férfiúnak a tekintélye, akire úgy látszik, mindenki hallgatott, a népet még majd lázadásba kergeti; ennélfogva jobbnak tartotta még idejében eltenni őt láb alól, mintsem hogy valami fordulat következzen be..."

Heródiás lánya több okból sem táncolhatott Heródes előtt - egyrészt azért, mert valószínűleg nem élt Heródes környezetében, másrészt azért, mert már ő is benne volt a korban, harmadrészt azért, mert ez borzasztóan illetlen viselkedés lett volna ilyen jó házból való úrilány részéről - még az sem lehetetlen, hogy az ő feje bánta volna az esetet. Ismert viszont a görög irodalomtörténet már az i. e. V. századból származó olyan legendát, amely táncáért emberéletet követelő balerináról szól - már Hérodotosz utal erre, mint ahogy később Cicero és Seneca is.

De akárhogy is, Keresztelő Jánosnak a tőle, az általa mondottaktól való félelem volt a veszte. Az abban a fajta egynsúlyvesztettségben való folyamatos lét, aminek a félelem, a szorongás, az önvád, a látens bűntudat, stb. a kivetülési , a megnyilvánulási formái.

Maslow mondja, hogy amennyire eddig sikerült megismernünk, az ember belső természete nem tűnik belsőleg meghatározott módon, elsődlegesen vagy szükségszerűen gonosznak. Az alapszükségletek (a létfenntartás, a biztonság és veszélymentesség, a valahová tartozás és a szeretet, a tisztelet és az önbecsülés, valamint az önmegvalósítás szükségletei), az alapvető emberi érzések és az alapvető emberi képességek vagy semlegesnek, premorálisnak, vagy egyenesen „jónak” tűnnek. A rombolás, a szadizmus, a kegyetlenség, a rosszindulat stb. a jelek szerint messze nem belülről fakadók, hanem, úgy tűnik, csak a belső szükségleteink, érzelmeink és képességeink frusztrációja ellen adott ellenséges reakciók. Sem a harag, sem a félelem, sem a lustaság, sem a tudatlanság nem rosszak önmagukban. Természetesen ezek vezethetnek és vezetnek is gonosz viselkedéshez, de nem szükségszerűen. Az ilyen eredmény nem belsőleg meghatározottan szükségszerű. Az emberek természete korántsem olyan rossz, mint amilyennek eddig gondolták. Valójában azt mondhatjuk, hogy eddig elég szűkmarkúan mérték fel az ember természetének lehetőségeit.

Hogyan lesz valaki Salome szakértő?:))
Én nem arra gondoltam, hogy a kegyetlenség egyirányú utca, hanem hogy a gyűlölet, magány, szerencsétlenség elindít a kegyetlenség felé és ez az út lesz egyirányú. Például, mert ezek a dolgok állandósítják a frusztrációt. De lehet, hogy ez nem stimmel, bár így elsőre igen. + ezzel ismétlem, amit mondtál. Tehát igaz. :)
Szegény Salome kétségtelenül indokolatlanul került rossz hírbe. De az emlékezet – amely ez esetben nem ragaszkodott a tények egyszerű leltárba vételéhez – így őrizte meg, és ez az „emlék” viszont termékennyé vált. A történet nem így volt, de el tudjuk képzelni, hogy így is lehetett volna, mert láttunk ilyet. Láttunk gyűlölködő, magányos, szerencsétlent, aki kegyetlen lett. És ezt, amit „láttunk” erről szól a történet, amiben – ma reggel – a kegyetlenség történetét is felfedeztem. Salome ártatlanul kerül a legendába, de a legendát relevánsnak érzem.

Persze, hogy releváns.Csak árnyalni akartam a Salome-ról kialakult képet. :))

Vigyázat! Ma kegyetlen napom van. Kellene nekem 7 fátyol kölcsönbe. Fejeket behúzni!

Nem gondoltam, hogy textil kiskereskedést nyitok, de úgy érzem, jobban teszem, ha igen.

Hoppá! Kölcsönbe! De mit csinálok hét fátyollal, ha esetleg visszaadja?

Jujj, de prózai vagy Lucifer! A fátyol az nem t e x t i l, az fátyol! ::))))

Olyan, hogy fátyolbolt nincs. Most néztem meg a TEÁOR-ban. Nyitok egy ruházati kiskereskedést. De akkor nem kölcsönözhetek. Sok a gond! Sok a gond! De megoldjuk!

Végülis! SzerelemBolt sincs, basszus! Szóval van itt még mit csinyáni! ::)))

Semmi gond, rámentem a www.fatyolkolcsonzo.hu oldalra, onlány is vállalnak ::))