A szomszédjaim igazán rendes népek.
Nem hangoskodnak, kertjüket rendben tartják, állandó versenyben vagyunk, hogy megelőzzük egymást a köszönésben. Ártatlan, meghitt gyöngéd világ, a mi világunk. Azt nem állítom, hogy ez mindig így volt, de most így van és igyekszünk úgy viselkedni, hogy így is maradjon. Az egyetlen dolog, ami veszélyezteti ezt a példás idillbe illő együttélést az a pipacs. A mi kertünk becsvágy nélküli, ennek következtében ilyentájt rengeteg a pipacs. Vörösben úszik minden. Olyan szép, hogy a lélegzetem eláll. De a pipacs gyomnövény, irtandó. Én húzom az időt, ők és az önkormányzat pedig feszülten várják a pillanatot, hogy kivégezzem azt, amit kivégezni vétek.
