Az Úr ezen a napon vonult be Jeruzsálembe.
A nép örült, és örömében pálmaágakat lengetett, önfeledten ünnepelt. Ezen a napon az üdvözülés pillanata kínáltatott, de ezt az isteni gondoskodást fel senki sem ismerte. Az Urat Júdás elárulja, Péter megtagadja, a népe a rómaiak kezére adja. Aztán Pilátus mossa a kezét, hogy a tömeg véghezvihesse vágyott küldetését kegyet és halált osszon. Feszítsd meg! Nem királyunk van, hanem császárunk! Kívánságuk teljesül és ezzel a szenvedéseknek, a megváltás drámájának - „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” - vége.
De ma még minden történhetne másképpen is.