Hogyne!
Az nyer, akinek jobbak az alkalmazkodási képességei, akinek az adott viszonyok között nagyobb a teljesítménye. A győzelem tehát legalább annyira függ a környezettől, amihez alkalmazkodni kell, mint az adottságoktól, a képességektől, amikkel alkalmazkodni próbálkoznak. Egy csoportban a belső káosz a kooperációt elutasító trükköző, harcos mentalitást ítéli sikerre, ennek hordozóját választja ki. Ez azt eredményezheti, hogy ha a váláság káoszba torkollik, akkor azok a személyek foglalják el a fontos pozíciókat, akik trükköznek, és / vagy hadat viselnek. Ezek a helyzet szülte sikeres tagok, akarhatják ugyan az együttműködést, de akármennyire akarják is nem képesek ennek megteremtésére. Az ok egyszerű, mert már az első bensőjük vezérelte akciójukkal ellene hatnak és ezt követően csak arra képesek, hogy elmondják miért nincs itt az ideje annak, amire egyébként égető szükség lenne. Működésük lényege, hogy sarokba szorítják, ellehetetlenítik maguk körül a mást, a mást, amit nem kijátszani, legyőzni, hanem amivel kooperálni kellene, a mást, ami a csoport túlélése szempontjából fontos funkciók alapjait adhatnák. Ha így marad, a csoporton belüli kiválasztás kiselejtezi a csoportot. A trükközők halálba trükközik, a harcosok halálba győzik csoportjukat. Így lesz ez, leszámítva, ha valakinek kell a csoport teljesítménye.
