Temetik a magyar sajtó szabadságát. Mert jön az új médiatörvény. Az alkotók értetlenkednek. Műbalhé az egész, még a felvetés is rossz vicc – mondják – hiszen a törvény minden szava, mondata európai. Értsd már korábban leírták valahol Európában, a Nyugaton, ahol van Szabadság.
Látatlanban mondom, hogy ez könnyen lehet, hogy igaz, de ha igaz is, önmagában semmi esetre sem megnyugtató. A miértre mondok egy példát. Vehet az ember egy ilyen ízét, egy olyan ízét, összekeverheti az ízéket, belerakhatja egy lábosba, bedrótozhatja, gondosan hozzá bütykölhet egy vekkert, megannyi külön-külön normális ártalmatlan dologgal tehet-vehet, de a végén ott a pokolgép. Amire a részek előállítói nem gondoltak. Előfordulhat? Elő.
Az ártalmatlan normális dolgok nem biztos hogy ártalmatlan normális célokhoz vezetnek. Az egész minősége nem egyenlő a részek mechanikus összegével. Az egész új minőség, új hatásokkal, új felhasználási területtel. A minősítendő éppen ezért nem a részek, az ízék, a külön-külön normális ízék, hanem az egész. Ami hat. Ahol a részek új viszonyrendszerben hatnak és ebben a viszonyrendszerben kell minősíteni és nem a rész egy másik viszonyrendszerben elnyert minősítését automatikusan itt is érvényesnek tekintetni. Ezt nem fogják majd megérteni a törvény T Alkotói. Elfogadni pedig biztos, hogy nem fogadják el. Azt fogják mondani, hogy bírálóik kihátrálnak a vita elől. Trükköznek. Ehhez később hozzáfűzik, hogy kétes motivációk mozgatják őket. Majd azt, hogy igazságtalanok. Kettős mérce! Nem engedik a kisökörnek azt, amit szabad Jupiternek. És erre hiába jön a válasz, tessék megérteni, hogy az a Jupiter egy másik minőség, és amíg ő szól, addig az ökör csak ökörködik. Ugyanazokat a szavakat használja, de csak ökörködik. És ökörködni nem szabad. A minőség a kettős, nem a mérce!
