A főváros karácsonyi ajándéka, hogy a hajléktalanok ki lettek takarítva az a közterekről, az aluljárókból.
Azok, akik a társadalomból kivonultak, kihullottak, most fizikai értelemben is a peremre kerültek. El a szemünk elől. Az ügykezelés megnyugtató. Esténként már egy meleg helyen hugyoznak. Néha mellé. De nem ránk. A kényelem ára méltányos, ők lemondanak a szabadságról, és a közénk tartózás élményéről s eltakarodnak. Ezért mi valami áldozatot is hajlandóak vagyunk hozni; fizetünk a közösből. Hogy ne lássuk a piszkunkat. Felelősségről ne beszéljünk! A legborzalmasabb az, ha ezek az emberek még valami hálát is éreznének. Persze jobbat egyik szereplőnél se tudok. Ha én lennék a Hivatal, én is beterelném őket valami meleg lyukba / hodályba, és ha én lennék a beterelt, hálát éreznék. És ezzel kész; kvittek vagyunk.
