A kereskedelemről szóló törvényt az emberért, az élet minőségéért aggódó KDNP-s képviselő urak módosítani szándékoznak. Javaslatuk szerint:
„ a kereskedő köteles a munkaszüneti napokon, valamint vasárnap egész nap, illetve december 24-én 14 óra után az üzletet – a vendéglátó üzletek, a kereskedelmi szálláshelyek, a virág-, az édesség … a vasúti és buszpályaudvaron, repülőtéren, üzemanyagtöltő állomáson belül működő, legfeljebb 280 négyzetméter alapterületű üzletek kivételével – zárva tartani .”
Az urak javaslatukat azzal indokolják, hogy a pihenésre fordított idő hossza világszerte a társadalmi és gazdasági jólét alapvető mércéje. Mérje a magyar dolgozó is a jólétet! Európában a vasárnap, mint általános heti pihenőnap hosszú évszázadok alatt beépült az emberek életritmusába. Épüljön be a magyar dolgozó életritmusába is! A vasárnapi pihenőnap az európai társadalmaknak olyan történelmi, szociális vívmánya, amely komoly értéket képvisel. Képviselje a magyar dolgozó is! A vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik. Töltse ott az idejét a magyar dolgozó is!
És ha a törvényt elfogadják, akkor pár ezren máris élvezhetik a sok-sok szabadidőt, mehetnek sportolni, vidáman kirándulni a gyerekeikkel, akkor és azzal barátkoznak, amikor és akivel csak akarnak, mert mondjuk a legnagyobb foglalkoztatók - fájdalom - de kirúgják őket. Úgy, hogy csak, na. Úgy európaiasan. Családcentrikusan. Hogy feltöltődjenek. Kiránduljanak. Az értük "aggódók" ötletelése miatt. Mert nem lesz rájuk szükség. De a nyitva lévő kicsiknek se. Mert egyszerre ugyanazon a helyen két test nem fér el. Az ott lévők hatékonysága, jövedelemtermelő képessége az javulni fog. A többieknek viszont boldognak lenni. Szabadon! Kiszámolta valaki, hogy mennyi munkahelybe, kosztpénzbe, adó- és járulékkiesésbe kerül ez az ábrándos laza pár mondat?