Matolcsy tizennégy hónapra megszüntette a magánnyugdíjpénztári befizetéseket. Mert gondok vannak. Aztán közölte, hogy megnyitják a visszalépés lehetőségét. Hogy ne legyenek gondok.
Eddig mondjuk rendben. Nehéz időket élünk. Különben is nem problémamentes ez a második pillér. Most közli, hogy aki nem lép vissza, az csak a béréből levont 10% nyugdíjjáruléka után kaphat majd nyugdíjat. A munkáltatója ugyan abból a pénzből, amit megtermelt, fizeti utána - a most 24% - nyugdíjbiztosítási járulékot, de ezután nem jár majd nyugdíj. A munkavállaló, a dolgozó ugyan most teljesíti a korosztályok közötti vállalt szolidaritást, mert termel, mert a megtermelt értékből befizetésekre kerülnek a járulékok, de a következő generáció vele szemben már nem vállalja ugyanezt. Mert maszekolt. Mert kilógott az államnak most tetsző keretekből. Ez így nyilván nem megy. És ha így nem megy, akkor Matolcsy előre megy. Merre? Természetesen tovább keletre, mert oda fújja őt a keleti szél. És onnan már menni fog. Meg fog szűnni, vagy végletekig ki fog ürülni a társadalombiztosítás, az ezt finanszírozó járulékrendszer, és lesz helyette valami adóból fizetett állami izé, olyan keleties izé, öregeknek zsebpénz. Kenyérre, több kenyérre - S.G.
És ez tényleg egy merőben új út. Legalábbis nálunk. Ez a gyakorló szocializmus politikai gazdaságtanának a gyökeréig vezet. És tovább! Az előző kormányról azt állították, hogy úgy vezeti az országot, mint egy részvénytársaságot. Bár tette volna! Most viszont, mintha egy alig strukturált keleti háztartás mintájára intéznék az ügyeket. Isteni felhatalmazás és akarat, az Igazságért. Ami az ő Igazsága. Ahol nincs élet az Államon, rajta kivűl. Ahol a ráció, az ő rációja. Tényleg nem át-, hanem új közgazdasági könyveket írnak. Ha valamit sajnálok az csak az, hogy nem megfigyelőként, hanem részvevő megfigyelőként veszek részt a kísérletben.
