Demokrácia> népi demokrácia> polgári demokrácia
Hosszú évekig az volt a gondunk, hogy egy jelzős szerkezetbe illesztett, a lényegétől megfosztott demokráciában élünk. A „népi”-nek, nem a néphez, legfeljebb egy, az azt helyettesítő tömeghez, egy tagolatlan, önmagát artikulálni képtelen emberhalmazhoz volt köze. A magát közösségeiben és személyében egyaránt megfogalmazni kívánó nép fia polgár szeretett volna lenni egy polgári demokráciában.(lásd Márai) Legalábbis ez volt otthon, vagy a második nyilvánosságban megfogalmazott ábránd. És hát az ábrándozás, az élet megrontása nem következmények nélküli. Az ábránd a polgári demokrácia megvalósult. De nem úgy, ahogy kancsalul festett egekbe néztük, hanem ahogy a „népi”! A „polgári”-nak, nem a polgárhoz (változatlanul lásd Márai), legfeljebb egy, a most a polgárt helyettesítő tömeghez, a tagolatlan, artikulációra képtelen emberhalmazhoz van köze. Ha jól értettem Lázár úrat.
